Búcsú
Vajon milyen lehetett Jézusnak megélni az utolsó vacsorát?
Milyen lehetett úgy jelen lenni a barátai körében, hogy ő nagyon jól tudta, ilyen
formában tényleg ez lesz az utolsó.
Az én elképzelésemben neki sem volt könnyű ez a páskavacsora,
és nem azért, mert nehezére esett 12 pár koszos lábat megmosni, hanem mert
visszafordíthatatlanul le kellett zárnia egy röpke hároméves időszakot. Ennyi
volt, nincs visszaút, nem lehet újrajárni az eltelt éveket, de most van még pár
viszonylag zavartalan óra, ezt kell beosztani a búcsúzáshoz.
Annyi mindent mondana még a tanítványoknak, de tudja, nem
bírnák elhordozni, ezért a leglényegesebbekről beszél, hangsúlyosan Isten
szeretetéről, ami ilyen felfoghatatlan lépésekre késztette Őt.
Olyan ez, mint egy mindent átfogó, utolsó ölelés, aminek
igazán egyik fél sem akarja, hogy vége legyen, de csak az egyikük tudja, hogy
innentől végérvényesen megváltozik minden.
És tud még valami mást. Tudja, mi vár rá: kereszt és
kínhalál, megaláztatás, embertelenség, árulás, közöny, gyűlölet, tehetetlenség,
gyávaság azoktól, akikért emberré született erre a világra.
Mindezen tudása, előrelátása ellenére most szinte
kizárólagosan a tanítványokra összpontosít, és megtesz mindent, hogy
feltöltekezzenek, hogy felfogjanak valamit az Atyából, és ne veszítsék el a
reményt, amikor rövid időn belül a hullámok átcsapnak a fejük felett
A jó hír mára az, hogy sem az Atya sem Jézus sem a
Szentlélek nem változott semmit az elmúlt 2000 év folyamán. Isten is ugyanazzal
a szeretettel és megbocsátással fordul feléd, mint akkor a barátai felé. Hát
meríts erőt szavaiból, és engedd, hogy kegyelme és elfogadása átformálja az
életed!
