Isten gyermekei
Ézsaiás próféta könyve 63. fejezet 16. vers
Ady Endre költőnk Új versek című kötetének előhangja az alábbi sorral kezdődik:
“Góg és Magóg fia vagyok én…”
Gógról és Magógról a Bibliában olvashatunk először. Az ószövetségi Ezékiel könyvében Góg egy Isten népe ellen támadó uralkodó, Magóg országának a fejedelme. A Jelenések könyvében Góg és Magóg pedig az Isten és népe elleni végső háborúra induló népek összességét jelképezi.
Egy másik forrás – az ókori, eredetileg görög nyelven íródott Nagy Sándor-regény – késői változatai szerint Góg egy nomád nép volt, akiktől a hódító Nagy Sándor úgy védte meg birodalmát, hogy egy völgybe szorította őket, majd falakat és érckapukat épített köréjük. Anonymus, a 12-13. századi magyar krónikás pedig ezekből a forrásokból kiindulva nevezi a magyar népet Góg és Magóg leszármazottainak.
Ady Endre a fentebb említett képeket használja fel, amikor verseskötetében a lázadó, kívülálló, falakkal és érckapukkal körbezárt Góg és Magóg leszármazottaiként azonosítja saját magát, és közvetetten a magyar népet is. Függetlenül attól, hogy valóságként vagy legendaként tekintett erre a rokoni kapcsolatra, tapasztalatai, megélése által ezekben a személyekben, népekben talált önazonosságot.
Emberként mindannyian ilyenek vagyunk. Szeretünk kapcsolódni őseinkhez, azonosulni felmenőinkkel. Még ha ezáltal lázadókká, kitaszítottakká válunk, akkor is van hová tartoznunk. Nem vagyunk egyedül a világban.
Isten ószövetségi népének életét is mindig a felmenőik határozták meg. Ők voltak Ábrahám leszármazottai, akihez Isten személyesen szólt. Ők voltak Jákób (új nevén Izráel) utódjai, aki küzdött Istennel és győzött. Ők voltak Mózes népe, aki megszabadította őket a rabszolgaságból és új földre vezette őket. Az őseikre való emlékezés segített nekik abban, hogy megtalálják helyüket a világban, és tudjanak kapcsolódni egymáshoz.
Volt azonban egy felmenőjük, aki még náluk is nagyobb. Ez pedig maga Isten. Ha Isten az ő felmenőiknek – Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak – az Atyja, akkor ők is Isten utódjai. És milyen hatalmas dolog az, amikor valaki a teremtő, mindenható Isten gyermekeként azonosíthatja magát, és ebben találhatja meg önazonosságát!
Emberként nagyon különbözőek vagyunk. Különböző élethelyzetekben élünk, különböző ősökkel azonosítjuk magunkat. És ez teljesen természetes. Egy dolog azonban összeköt bennünket: van egy közös felmenőnk. Az alkotó Isten Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Ő a zsidók Istene, de a magyarok Istene is. Ő az én Istenem, és a te Istened. És önazonosságunk alapja az, hogy az ő gyermekei vagyunk.
