Minden értelmet meghalad
Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 7. vers
Vannak dolgok az életben, amiket nem lehet körülírni, megmagyarázni. Hogyan mondanád el valakinek csupán szavakkal, hogy mi az a kék? Bajban lennénk, ugye?
Egy kisgyermek, aki a megszokott módon látja a színeket, csakis úgy képes megtanulni a kék fogalmát, ha megtapasztalja azt. Mutasd meg neki a tiszta eget, egy szem áfonyát vagy a búzavirágot, és nagyon hamar meg fogja érteni, hogy mit jelent a kék!
Sok más egyéb fogalmunk is van, amelyet csak megélni lehet, elméletben megtanulni nem. Ilyen a sötétség, az illat, a szeretet…
És Pál apostol szerint ilyen Isten békessége is. Azért nem lehet körülírni, megmagyarázni, mert minden értelmet meghalad. Emberi fogalmakkal nézve a béke egy nyugalmi állapot, a háború, nehézségek, konfliktusok ellentéte. Amikor minden nyugszik, pihen, és csendes. Ezt az emberi békét sem könnyű körülírni, de Isten békessége egyenesen felfoghatatlan.
Isten békessége azért halad meg minden értelmet, mert elvárásainkkal ellentétben a legnehezebb élethelyzetek, küzdelmek és háborúk során a legerőteljesebb. Ennek a békének nem a háború, a nehézségek, a konfliktusok az ellentéte, hanem az aggódás. Ha voltál olyan helyzetben, amikor minden okod meglett volna az aggodalomra, mégis nyugalmat éreztél, és nem háborgott a lelked, akkor Isten békéje őrzött téged.
Ahogyan a szülő sem szavakkal magyarázza meg kisgyermekének a kéket, úgy Isten sem szavakkal ismerteti meg velünk békességét, hanem egyszerűen csak körülvesz vele minket. Ahogyan pedig Jézus mondja: “Kitartóan kérjétek és megkapjátok” (Máté 7,7). És minél többször kapjuk meg, annál többet értünk majd belőle…
