Amikor Isten még nem egyenlítette ki a számlád...
A mai ige, a hithősök fejezetének záróakkordja. Ahogyan a neveket olvasom, felelevenedik előttem Ábel, Noé, Ábrahám, Sára, József , Mózes, Ráháb, Gedeon, Dávid, és Sámuel életének története, akik hitben éltek, hoztak döntéseket és Istenben bízva haladtak előre, szinte semmit sem látva előre, csak bízva Isten ígéreteinek teljesedésében. Sokuknak megadatott átélni Isten ígéreteinek teljesedését, látni kezeinek munkáját, és a mélységek között érezni Isten felemelő karjának érintését.
De szó esik névtelen hősökről is, akik úgy mentek a halálba, hogy nem élhették át (még) a győzelmet, azon remények beteljesédését, amelyet Isten megígért. A mai ige azokról szól, akik szenvedtek hitükért, lelki fájdalmakat és fizikai büntetéseket szenvedtek el, bujdostak, börtönbe zárattak. A mai ige azokról szól, akik bár hittek Isten ígéreteiben, de nem élték át a szabadulást, és a boldog végkifejletet. Az ige azokról szól, akik úgy szenvedtek hitükért, hogy Isten nem egyenlítette ki a számlát.
A most és azonnal világban élünk. A hitben is szeretnénk látni, hogy amiben hiszünk valóra válik. De mi van azokkal az álmokkal, amelyeket Isten nem ad meg? Mi van azokkal, akik sokat szenvednek? Mi van azokkal a hívőkkel, akik hűségesen, büntetéseket is bevállalva töretlenül kitartottak/kitartnak hitük mellett? A román Cornilescu bibliafordítás úgy fogalmaz, hogy annak ellenére, hogy nagyra tartották/dicsérték őket a hitükért, mégsem nem kapták meg, amit nekik ígértek.
Olyan igazságtalan ez, nemde? Megéri e követni Istent, hinni Benne? Szenvedni érte? A válasz, talán nem tetszik, de a 40. versben ott van.
Isten valami még jobbról gondoskodik. Isten valami jobbat készített el, mint itt a földön telejesedjen az ígéret. Az ígérete egy teljesen új világ eljöveteléról szól. A szenvedés teljes megszünéséről. Én nem tudom miért vár ennyit Isten. Nem ismerem minden szándékát. Nem tudhatom a miérteket. Nem tudom mit akar, miért vár. Miért igen és miért nem?
Egyett tudok. Az, aki a verebekre vigyáz, a mező liliomait öltözteti, és a hulló hajszálaim számát ismeri, nem felejtkezik el rólam. Isten nem ígérte, ha hitben járunk, hogy előttünk végig piros szőnyeg lesz kiterítve és vár a kiszolgáló személyzet az utasításainkra, csak azt, hogy életünk repülőjének botkormányát kézben tartja, és a turbulenciák meg zuhanások között Ő ott lesz. És ha nem kapunk meg ma a válaszokat, egy napon életem filmjéhez Ő fogja adni kommentárt. Lesz egy nap, amikor Isten minden számlát kiegyenlít, nem ezért, mert kiérdemelted, hanem azért mert hittél Benne. A hit pedig a reménylett dolgok felőli bizonyosság, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
