Félek, de velem van az Úr!

Szerző: -
„Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?”

Mindig is ámulattal olvastam a Dávid királyról szóló bibliai történeteket. Ahogy már fiatal pásztorfiúként a nyájat védelmezve szembeszállt a medvével, az oroszlánnal. Vagy, ahogy minden védőfelszerelés nélkül, egy parittyával és öt lapos kaviccsal a tarisznyájában szembenézett az óriással, vagy később a filiszteusok, az ammoniták, a moábiták, stb. sokkal sokkal jobban felszerelt hatalmas seregével.

Nem kiáltozott, nem jajveszékelt, nem remegett, nem sírt, nem volt sápadt, nem tört rá bénultság, légszomj, szívdobogás.

Én pedig…

Én pedig félek. Félek a betegségtől. A műtéttől. Hiába hessegetem el, mindig visszatér a legrosszabb eshetőség képe, hogy elveszítem, akit szeretek.

Félek az élet viharaitól, a kiszolgáltatottságtól, az ismeretlentől, a bizonytalanságtól, a magánytól, az elmúlástól.

Én félek itt a halál árnyékának völgyében!

És csak az vigasztal Uram, hogy Te itt is velem vagy.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Mint a villámlás

Szerző: -
Kép
Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Máté evangéliuma 24:27 Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a sötét, viharos esték. A fekete felhők közeledtével a házban az összes berendezést kihúztuk a konnektorból, a lámpákat lekapcsoltuk – ha még nem ment el az áram önmagától – és befeküdtünk a szüleink, vagy nagymamánk mellé az ágyba, orrunkig húztuk a paplant és onnan lestünk a feketeségbe. Emlékszem, hogy nagymama ilyenkor minden egyes alkalommal elmondta a jól ismert népi módszert, amivel meg lehet győződni róla, hogy a vihar távolodik, vagy közeledik-e. “Kezdj el számolni a villámlástól, és számolj addig, amíg meg nem hallod a dörgést. Minél hosszabb idő telik el a villámlás és a dörgés között, annál messzebb van a vihar.” Ez egyszerű fizika. A fény gyorsabb, mint a hang, és messzebbre is jut el. Ha elég jó helyen van az ember, akkor sok tíz, akár száz kilométer távolságban becsapó villámokat is láthatunk szabad s
További információk

A törvény és a pogányok

Szerző: -
Kép
Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva, bizonysága ennek lelkiismeretük és gondolataik, melyek hol vádolják, hol felmentik őket… Rómabeliekhez írt levél 2. fejezet 14-15. vers Az első, főként zsidókból álló keresztény gyülekezetek egyik legnagyobb dilemmája az volt, hogy Krisztus halála után a törvény mely előírásai lettek betöltve és mely részei maradtak érvényben, illetve mely parancsolatok betartását kell megkövetelni a más népek (római, görög, stb.) közül megtérőktől. Ahogy Pál apostol leveleiből is kiderül, két alapállás feszült egymásnak. Az egyik - főként a zsidókból megtértek részéről-, amely a törvénnyel dicsekedett. (Róm.2:17,23) A másik – a pogányságból jöttek részéről, amely szerint a „törvény vége Krisztus” (Róm.10:4), a törvény rossz és felesleges, sőt keresztényként már bűn m
További információk