Már láttam...
Érezted már, hogy valami, ami veled történik, mintha korábban már megtörtént volna? Francia nevén ismerjük ezt az érzést, ez a déjà vu (dezsávű) ami magyarra fordítva annyit jelent "már láttam". Láttam is, meg nem is, mert nem történt meg, csak olyan, mintha...
Pál apostol és társai Kréta szigete mellett hatalmas viharba keverednek, úgy érzik, mintha a túlélés minden esélye szertefoszlana a hullámzó tengerben, mi pedig, akik a történetet olvassuk, nem győzzük elhessegetni az érzést: ezt láttuk már valahol! Persze nem Pál életében, hiszen ő még csak most először szeretne eljutni a római birodalom fővárosába, a császár elé. Pedig tényleg történt már ilyen! Kevesebb, mint ezer évvel korábban.
A próféta is hajóra száll, ő is Róma irányába, de talán még messzebbre szeretett volna eljutni, minél messzebb Ninivétől, az Asszír birodalom fővárosától. Az üzenet nagyon hasonló — a munkamorál viszont nem is különbözhetne jobban. Míg Jónás szánt szándékkal nem beszél Istennel ("Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még otthon voltam!" - Jónás próféta könyve 4:2) Pál viszont reményt kap az angyaltól: "Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod".
A hajó legénysége mindkét esetben jobban fél: egyik esetben azért, mert az utas Istene bizonyára van olyan hatalmas, hogy nem fogja büntetlenül nézni, hogy a szolgája engedetlen — másik esetben pedig azért, mert még nem tudják, milyen hatalmas Pál Istene.
És bármit is tegyen a két próféta, az eredmény viselkedéstől függetlenül azonos: a hajó teljes legénysége, sőt, ők maguk is megmenekülnek azért, hogy a küldetésüket elvégezhessék. Eljutnak végül arra a helyre, ami az ellenséges hatalmat jelképezi, az elnyomó birodalom fővárosába, ahova jóérzésű zsidó (vagy keresztény) be nem tenné a lábát — és közelebb vonzzák Istenhez azokat, akiknek a leginkább szükségük van rá.
Az élet tele van déjà vu pillanatokkal, és a Bibliát olvasva fel kell ismernünk ezeket. Látni kell, hogy hányszor van az, hogy miattunk inog a hajó, és hányszor csak alattunk, de különösen azt, hogy a megoldásról Isten mindig jó időben gondoskodik. És miért? Azért, hogy az örömhír a legutálatosabb helyekre is eljuthasson — rajtunk keresztül.
