Megpróbál és megáld!
„Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt
mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A „Vagyok” küldött engem hozzátok.”
Mózes életében a legszélsőségesebb mozzanatok váltakoznak. Gyermekkorában a halál széléről egyenesen a királyi udvar gazdag körébe kerül. Innen számkivetésbe kell mennie, majd amikor már megszokta a családi és munkás élet egyszerű hétköznapjait, Isten egyszerre csak megragadja és elküldi, hogy legyen népvezér.
A csodás
látvány vonzotta Mózest, aki aztán hallotta ott Istennek – vagy Isten
angyalának – hangját. A hozzá szóló kijelentésből
először is megértette, hogy valóban Isten közelében, „szent” földön áll. A
szent szó alapjelentése annyi, mint a világi, használattól elkülönített,
Istenhez tartozó. Ilyen értelemben alap követelmény volt az, hogy Mózes levesse
saruját, amely az emberi lélek szennyezettségét jelképezi. Ezután Isten
ismertette magát és élesen elkülönítette lényét az egyiptomi istenektől, akiket
Mózes korábban ismert, abban az elhatározásában, hogy Ő meg akarja szabadítani
a rabságban tartott népet. Látja sorsukat, hallja jajkiáltásukat. Mindezzel kifejezésre
akarja juttatni azt, hogy az Ábrahám, Izsák és Jákob Istene élő Isten, aki lát,
hall és cselekszik.
Isten embereken
keresztül cselekszik! Mózes az egyik legjobb példája ennek, hiszen gyermekként
a halál árnyékában járt, élete csak édesanyja leleményességén, merészségén és
nem utolsó sorban hitén múlott. Felnőve egy olyan helyen találja magát, amely a
legmesszebb van múltjától, ugyanakkor itt kapja meg a lehetőséget, hogy életfeladatát
megélje. Visszatekintve életére, valószínűleg sok mindent megértett és meglátta
az események mögött rejlő titkokat.
Életünkben mi
is megannyi kérdéssel találkozunk és talán nem értjük, hogy 1-1 helyzet miért
adódik életünkben. Hiszem, hogy Mózeshez hasonlóan mi is rendelkezünk életfeladattal.
Legyünk az Úr szócsövei, ölelő karja, szeretetteljes szíve és bátorító jelenléte.
Mózes a juhokat
őrizve, újabb-újabb legelőket keresve vetődött el a „pusztán túlra”, a
Hóreb-hegyhez, más néven az Isten hegyéhez. Itt egy csodának volt szem-, és
fültanúja. A bokor, amely lángolt, de nem égett el, mélyen hatott Mózesre, de
történt valami más is…