Légy boldog!

„És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.”

A jelenések könyve 14:13

Szerinted van boldog halál? Kell ehhez az a hit, hogy lesz valamilyen folytatás, vagy anélkül és csak is anélkül van igazán értelme? Arra gondolok, hogy valaki befejezi ezt az életet, kész, vége, nincs tovább, nincs túlvilág, mennyország, hanem ennyi volt, és ez így jó. Hogyan lehet boldog a meghalás?

Keresztényként hiszek abban, hogy a java még hátra van. Hogy Isten örök életre teremtett minket, csak ezt mi elrontottuk, viszont Ő nem hagyta annyiban a dolgot. Hiszek abban, hogy Jézus halála és feltámadása által nekem is örök életem van, és részem lesz a feltámadásban. Több nemkeresztény vallás is hisz valamilyen folytatásban, túlvilágban, reinkarnációban, három pontban, ami ott áll a mondat végén, mert nem lehet, hogy csak ennyiből áll a létezés. És vannak, akik szerint pont a végesség a szép ebben az egészben, a halál ad értelmet az életnek, az, hogy nincs tovább.

Én nehezen tudom elfogadni a végességet. Bármennyire is láttam, hogy az anyai nagyanyámtól mindent elvett már az Alzheimer-kór, borzalmas volt, hogy nem lehetett már ott az esküvőmön. Piszkosul hiányoznak a szüleim, akiknek nem adatott meg, hogy élvezzék a nyugdíjas éveket, és akik közül anyám nem is láthatta a gyermekeimet. Egyedül a nagyapáimnál éreztem, hogy most talán könnyebb. Vagy legalábbis más. Láttam rajtuk, hogy túl sokat megéltek már, annyi örömet, fájdalmat és veszteséget. Az anyai eltemette imádott feleségét, egyszem lányát túlélte bő három évvel, ereje is lassan elhagyta. Amikor ő meghalt akkor már ki tudtam mondani: nekik ez elég volt.

De ha belegondolok abba, hogy papa Isten országában, egy tökéletes világban kapálgatja a kiskertjét, a munka végeztével hazabiciklizik, és buktát süt a nagyanyámmal, miközben ugrándoznak körülöttük az ük-ük-ük-ükunokák, nem tudom elképzelni, hogy valaha azt mondaná, „gyerekek, most már én elbúcsúzok, beteltem az élettel.”

Nekem reményt ad Jézus megváltása, Isten országának ígérete, és nem tudom elfogadni, hogy ennyi volt, viszontlátásra!

János ezt a kijelentést hallotta és le is jegyezte A jelenések könyvében: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.”

Boldogok, mert annyi mindent megéltek Istennel, mert kapcsolatban voltak vele, és képviselték őt a földön. És boldogok, mert pihenhetnek, amíg eljön a feltámadás. Hisz a java még hátravan.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás

A törvény és a pogányok