Légy boldog!
„És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.”
Szerinted van boldog halál? Kell ehhez az a hit, hogy lesz
valamilyen folytatás, vagy anélkül és csak is anélkül van igazán értelme? Arra
gondolok, hogy valaki befejezi ezt az életet, kész, vége, nincs tovább, nincs
túlvilág, mennyország, hanem ennyi volt, és ez így jó. Hogyan lehet boldog a meghalás?
Keresztényként hiszek abban, hogy a java még hátra van. Hogy
Isten örök életre teremtett minket, csak ezt mi elrontottuk, viszont Ő nem
hagyta annyiban a dolgot. Hiszek abban, hogy Jézus halála és feltámadása által
nekem is örök életem van, és részem lesz a feltámadásban. Több nemkeresztény
vallás is hisz valamilyen folytatásban, túlvilágban, reinkarnációban, három
pontban, ami ott áll a mondat végén, mert nem lehet, hogy csak ennyiből áll a
létezés. És vannak, akik szerint pont a végesség a szép ebben az egészben, a
halál ad értelmet az életnek, az, hogy nincs tovább.
Én nehezen tudom elfogadni a végességet. Bármennyire is
láttam, hogy az anyai nagyanyámtól mindent elvett már az Alzheimer-kór, borzalmas
volt, hogy nem lehetett már ott az esküvőmön. Piszkosul hiányoznak a szüleim,
akiknek nem adatott meg, hogy élvezzék a nyugdíjas éveket, és akik közül anyám
nem is láthatta a gyermekeimet. Egyedül a nagyapáimnál éreztem, hogy most talán
könnyebb. Vagy legalábbis más. Láttam rajtuk, hogy túl sokat megéltek már, annyi
örömet, fájdalmat és veszteséget. Az anyai eltemette imádott feleségét, egyszem
lányát túlélte bő három évvel, ereje is lassan elhagyta. Amikor ő meghalt akkor
már ki tudtam mondani: nekik ez elég volt.
De ha belegondolok abba, hogy papa Isten országában, egy
tökéletes világban kapálgatja a kiskertjét, a munka végeztével hazabiciklizik,
és buktát süt a nagyanyámmal, miközben ugrándoznak körülöttük az ük-ük-ük-ükunokák,
nem tudom elképzelni, hogy valaha azt mondaná, „gyerekek, most már én
elbúcsúzok, beteltem az élettel.”
Nekem reményt ad Jézus megváltása, Isten országának ígérete,
és nem tudom elfogadni, hogy ennyi volt, viszontlátásra!
János ezt a kijelentést hallotta és le is jegyezte A
jelenések könyvében: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól
fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert
cselekedeteik követik őket.”
Boldogok, mert annyi mindent megéltek Istennel, mert
kapcsolatban voltak vele, és képviselték őt a földön. És boldogok, mert
pihenhetnek, amíg eljön a feltámadás. Hisz a java még hátravan.