Ez egy esküvő
Sógornőm esküvőjén voltunk. Mikor véget ért a ceremónia, mind beültünk a kocsinkba, és elindultunk a pár kilométerre lévő vacsora helyszín felé. Mivel az előtte lévő nap elég sok nem tervezett út csúszott be, a szemem rögtön az üzemanyag szint jelzőre szaladt, ami szinte üvöltött. "Ha nem adsz egy dízelt, nem is mész sehova!" Ahogy robogtunk át településeken keresztül, valahogy ez a gondolat mozgott legkevésbé a fejemben. A tömeg csak úgy zúgott, ahogy a méterek követték egymást. Annak a húsz-harminc autónak a dudaszója és a motorok zúgása elnyomott minden gondolatot, ami nem arról szólt, hogy együtt ünneplünk.
Mikor Istenre gondolsz, mi jár a fejedben? Mi zúg a fejedben? Mi az a gondolat, ami foglalkoztat, amit meg akarsz osztani, ami elfoglalja a gondolataidat?
Ha a válaszod a fenti kérdésre az, hogy a végidőtől való félelem, akkor sajnálom, nem a Bárány mennyegzőjére tartasz. Ha az, hogy a másiknak milyen bűnei vannak, akkor nem a Bárány mennyegzőjére tartasz. Ha az, hogy a különböző egyházak, vagy személyek mennyire rossz úton vannak, akkor nem a Bárány mennyegzőjére tartasz.
Ha az esküvői menetben vagy, akkor nem a szomszéd cipőjét nézed, hanem az ifjú párt. Nem azzal vagy elfoglalva, hogy odakint épp milyen politikai folyamatok zajlanak, hanem a pár szerelmét ünnepled. Nem a menyasszonyt vagy a vőlegényt kritizálod, hanem örömmel gondolsz boldogságukra. Ha ez nem így van, akkor rossz ünnepen vagy.
Menj a menettel, és hagyd, hogy magával sodorjon az ünnep! Örülj és ujjongj! Ez egy esküvő!
