Fogfájásra fogorvos!
(János evangéliuma 4.
fejezet 15. vers)
Mondd, te mit ajánlanál fogfájásra? Jeges borogatást? Sós-borsos vízzel való öblögetést? Szegfűszeget, fokhagymát, szódabikarbónát? Vagy valami komolyabb fájdalomcsillapítót? Algopirin, algoflex?
Hogy fogorvost? Hát igen. Tudom, hogy ez lenne az igazi megoldás, de…
De miért van az, hogy az igazi megoldás helyett azonnal a pótszerekhez nyúlunk? Vagy, hogy azt gondoljuk, hogy a dolgok csak úgy maguktól rendbe jönnek? Miért félünk az igazi megoldástól? Miért félünk a fogorvostól?
A samaritánus asszony kérése, hogy ’Add azt a vizet, hogy ne kelljen idejárnom’ ugyanezt tükrözi. Megelégedne és bezárkózva élne egy soha ki nem fogyó korsóval, ahelyett, hogy rendezné az életét, a bűneit és felemelt fejjel járhatna.
Jézus, a Nagy Orvos erre mutat rá és erre ad orvosságot.
Jákob kútja egy ciszterna, melyben összefutnak a környék vízerei. Esős évszakban megtelik, de a szárazságban szinte elapad. Ezzel szemben az élő víz, magyarul a forrás, nem az esőtől, nem a körülményektől függ.
Jákob kútjának vize ideiglenes megoldás. Pillanatnyi fájdalomcsillapítás. A földi örömök. Az itt és most boldogsága. Ami olyan gyorsan elillan, ha jönnek a gondok, akár egy fogfájás, vagy az elmúlással való szembenézés.
Azonban az élő víz, mint az igazi megoldás, az a belső béke, melyet nem ingat meg senki és semmi. A lélek nyugalma, melyet nem zavar meg a kiközösítés, a kihasználás, vagy az, ha ötször esel is vissza. Az élő víz az örök életre buzgó forrás, az Isten szeretete, megbocsátása, mely soha nem apad el.
Ne elégedj meg a félmegoldásokkal!
Fogfájásra fogorvos!
