Szívvel-lélekkel dolgozni

Szerző: -


Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok!

Kolossébeliekhez írt levél 3:23-24

Egy fiatalember meglátogatta egy idősödő barátját. Miközben beszélgettek, a bácsi dolgozgatott. Szabó volt, és éppen egy zakót varrt. Az egyik oldalsó zseb hajtókájára került a sor. Ez az öltönykabátnak az a része, ami ráhajlik a zsebre. Gyakorlatilag soha nem használjuk, hiszen nem teszünk semmit a zsebbe, különben az kipúposodik, aztán ha sokat használjuk a zsebet, akkor kinyúlik az anyag és lógni kezd, az meg hogy néz ki. Ez a hajtóka olyan, mintha csak azért volna ott, hogy ne legyen üres az zakó oldala.

Tehát a ruha e rettenetesen fontos darabjának a belső varrását készítette a bácsi, a bélésanyagot varrta a szövetre, de a varrás kicsit ferdére sikerült, nem volt teljesen párhuzamos a hajtóka peremével. Idős barátunk megcsóválta a fejét, elvágta a cérnát, elővette a bontótűt, és a félrecsúszott varrást elkezdte visszafejteni.

A fiatalember így szólt hozzá:

- Jeszenszky bácsi, miért tetszik azt visszafejteni? Úgysem látja azt a varrást senki!

Az öreg szabó feltolta az orrán a szemüvegét, és szúrós szemekkel nézett fiatal látogatójára:

- Na látod, fiam, hát azért áll úgy ez a világ, mert sokan úgy gondolkoznak, mint te! „Úgyse látja senki”, ezért úgy is dolgoznak. Én úgy varrom ezt az öltönyt, mintha az Úr Jézusnak varrnám, és ő látja!

Hát ezért bontotta vissza az éppen csak félrecsúszott varrást Jeszenszky bácsi. Úgy dolgozott, mint az Úrnak, nem úgy, mint embereknek. Lelkiismeretesen igyekezett a legjobb munkát kiadni a keze közül.

Milyen volna a világ, ha mindenki így dolgozna? Mennyivel minőségibb volna az, amit megveszünk, amit megeszünk?! Mennyivel jobb lelkiismerettel tehetnénk le a munkát, amikor vége a műszaknak, ha szívvel-lélekkel dolgoznánk, attól függetlenül, hogy milyen munkát végzünk?! És mennyivel minőségibbek volnának a kapcsolataink, az egész életünk, ha ezzel a lelkülettel élnénk!?  

Elgondolkodtam: én vajon visszabontottam volna azt a varrást? És te?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk