Egyszer csak...
„Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!”
Zsoltárok könyve 30.fejezet 12-13.vers
Gyász. Valószínűleg először a halál jut eszedbe erről a szóról és ez természetes. Rövid életemben eddig már kétszer éltem meg gyászt és figyeltem magam, a lelkem és azt, ahogy a gyász hatására változok. Az évek múlásával egyre több mindent vettem észre magamon, ami megerősödött bennem. Had meséljek kicsit erről…
Bőven volt időm a két gyászidőszak között gondolkodni és elmélkedni és a következő megállapításokat szűrtem le: a fájdalom nem múlik el, csak körbe növi az élet és ha már körbe nőtte, megtanulsz hálás lenni, örülni az életnek és ragaszkodni minden aprósághoz, ami boldogságot ad a lelkednek.
Mindannyian mások vagyunk és másképp dolgozzuk fel a veszteségeinket, a bánatunkat és a fájdalmainkat. Nincs egy általános sablon, amely minden emberen működik és nem lehet általánosan kezelni a fájdalmat. Vannak azonban opciók, amelyeket kipróbálhatsz. Ilyen lehetőség a hála, amely bár nehezen jut eszünkbe egy nehéz időszakban, de némi „lélek pihenő” után tudatosíthatod magadban az áldásokat, amelyek a veszteségek ellenére is veled maradtak.
Nehéz, pontosan tudom, hogy ez milyen rettentően nehéz… Éppen ezért, ameddig nem megy a hálaadás, csak fordulj Istenhez és fordulj a lelkedhez. Utol éred majd az életed és könnyebb lesz! Meglátod, hogy egyszer csak a zsoltárossal együtt fogod mondani a fenti szavakat… „örömbe öltöztettél, örökké magasztallak!”
Áldott napot!
