„…akik békét teremtenek”
„Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!”
Ugye, milyen szép ez a köszöntés? Igazán szívet melengető.
És ha elolvasod a teljes fejezetet, akkor felfedezheted azt is, hogy röviddel
ezután a tényleg csodálatos köszöntés után majdnem tragédiába fordul a történet.
Dióhéjban: Dávid, aki Isten vezetésével legyőzte Góliátot,
akit Sámuel már királlyá kent, bujdosásainak éveit tölti épp a pusztában, mert a
jelenleg regnáló Saul halálra keresteti.
Emberek százai csatlakoztak Dávidhoz, és ebben az időben a
környező állattartó gazdáknak nagyon jó szolgálatot tettek. Védelmezték a pásztorokat
a rablócsapatoktól, vadállatoktól. Dávid tudomást szerez arról, hogy a gazdag Nábál
a juhait nyíratja (ez volt a fizetés napja), lakomára készül, ezért odaküldi 10
legényét, hogy kérjenek a gazdától ajándékot az eddig nyújtott védelem fejében.
Nábál gorombán visszautasítja a tiszteletteljes kérést,
fittyet hány a kor szokásaira (akkor és azon a vidéken, mondhatjuk úgy, kötelező
volt a vendéglátás. Kötelező volt befogadni, segíteni a földönfutót, a
jövevényt.) rágalmazza Dávidot és embereit, semmibe veszi az ingyen adott
biztonságot, és ezzel szertefoszlik a kívánt békesség. A legények visszatérnek Dávidhoz,
aki meghallva a híreket, négyszáz emberével indul vissza. Már nem békét kívánni.
Mondhatnánk, hogy innen szép a győzelem. És tényleg szép
lesz. Mert van valaki, aki józan tud maradni, hisz övé Isten békessége. Ő nem
más, mint a gazda felesége, Abigail. Az egyik legényük elviszi hozzá a
vészjósló híreket, ő pedig azonnal dönt és cselekszik. Jelentős mennyiségű élelmiszert
és bort készíttet össze, szamarakra teszik, és megindul szembe a biztos
pusztulással. Nem magyarázza a férje bizonyítványát, nem szépíti a dolgokat,
hanem odaáll a bűnös és a jogos haragos közé, békét hozva a történetbe. Megvédi
családját a haláltól, és megvédi Dávidot az önbíráskodástól.
Ma sem illeti a nőket a férfiakéval egyenlő megbecsülés,
akkor még inkább nem volt így. De Abigail Isten követeként kész volt felállni,
cselekedni, és békét hozni a káosz közepébe.
Ehhez az ősi történethez hasonlóan ma is vágyott kincs,
igazi ritkaság a béke, de Isten szeretné, ha mi megtapasztalnánk, megélnénk és Őt
képviselve békét hoznánk a környezetünkbe. Ehhez a legfontosabb, ami kell, hogy
a mi szívünkben ott legyen Isten békessége. Csak így lehetséges.
