A legszelídebb ember


 „Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.” 

(Mózes 4. könyve 12. fejezet 3. vers) 

Ha azt mondom Mózes, legtöbbünk lelki szeme előtt megjelennek a piramisok, gyékénykosár benne egy síró gyermekkel, az égő csipkebokor, a tíz csapás, a kettévált tenger, a mannaszedés, a törvénytáblák, az aranyborjú…

De hogy milyen ember is volt Mózes igazán, hogy milyen volt a jelleme, a habitusa, csendes, befele forduló, vagy inkább társaságkedvelő; határozott, céltudatos versengő, vagy félénk problémakerülő; szociálisan érzékeny, az érzelmeit kimutató, ölelkezős, vagy inkább távolságtartó; erről vajmi keveset tudunk meg a Szentírásból.

S ahogy életének 120 évét három részre szokás osztani, első negyven a fáraó palotája, a második negyven a bárányok mellett, majd az utolsó negyven év a néppel a pusztában, a jellemére vonatkozóan is három szót találunk.

„Egy egyiptombeli férfi” (2Móz.2:19), ezt mondják róla apósának pásztorai. És tudjuk, hogy nemcsak az öltözete volt Egyiptomi, hanem a fellépése, a viselkedése is. Ő a főnök, ő a bíró, ő mondja meg, hogy kinek hol a helye, s akinek ez nem tetszik, azt leüti, megöli, elkergeti.

„Mózes igen szelíd vala” (4Móz.12:3) S látjuk, hogy ez nem az alaptermészete volt, hanem ezt a második negyven év alatt, ott a birkák mellett tanulta meg. Mondhatni az Örökkévaló így szelídítette meg őt.

S mi Mózes jellemútjának vége? A szelídségen túl, a legtöbbször így jellemzik, ezt olvashatjuk róla:

„az Isten embere” (Józsue 14:6; Ezsdrás 3:2; 2Krón 30:16; Zsolt.90:1)

Egy ember, aki nemcsak látta az Isten dicsőségét, hanem az ő arca is fénylik ettől a dicsőségtől. Egy ember aki, nemcsak megtapasztalta, hogy az Isten a szeretet, hanem ő is úgy viselkedik másokkal. Aki kész közbenjárni és meghalni az ellene lázongó népért "inkább engem törölj ki..."

Egy ember, aki nemcsak elolvassa az evangéliumokat, nemcsak ismeri Jézus életét, hanem úgy is él, mint a mestere. Krisztusi, azaz keresztény.

Uram, köszönöm, hogy Mózeshez hasonlóan engem is kezedbe vettél, hogy megtanítasz arra, hogy te szelíd és alázatos vagy. Köszönöm, hogy olyanná válhatok, mint Te. Köszönöm, hogy itt és most a Te embered lehetek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet