Van valaki, aki szeret!

Szerző: -


„Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk.”

Római levél 8.fejezet 31-34.vers

A napokban elgondolkodtam azon, hogy vajon nekem mi a szeretetnyelvem. Mi az, amin keresztül a leginkább érzem azt, hogy szeretve vagyok és vajon én hogyan tudom tovább adni a szeretetemet?! Több válasz is megszületett bennem és csakhogy ne legyen unalmas a kérdéskör, tovább feszegettem a határaimat és feltettem egy újabb kérdést magamnak: miből érzem azt, hogy Isten szeret?

Szerintem ez egy fontos kérdés. Néhány napig elmélkedtem rajta és valójában még mindig nehéz megfogalmazni, de azért megpróbálom, hátha ezzel számodra is segítséget nyújtok, ha esetleg nem tudnád, hogy az Úr hogyan fejezi ki szeretetét irányodba.

Látom a hajnali fényeket. Annyira megnyugtató, amikor reggel kinézek az ablakon és látom, ahogy felkel a Nap és magával hozza az új élet lehetőségét. Néha az élet döntés elé állít és hiszem azt, hogy ezek a döntések Istentől érkeznek, mert tudja, hogy szükségünk van a változásra, az „újjászületésre”, a békére és a nyugalomra. Ilyenkor nehéz dönteni, de a szívünket használva, Isten utat mutat. Ő tudja, hogy mikor kell lépjünk és mikor kell változtassunk. Átkarol egy olyan személy kezein keresztül, akinél igazán biztonságban érzed magad. Szeretteiden keresztül támogat, bátorít, erőt ad és megnyugtat. A legegyszerűbb hétköznapi eseményeket, érzéseket és embereket használja fel, hogy kimutassa irányodba, mennyire fontos vagy Neki!

Ha a fentieket nem számítjuk és teljesen természetesnek vesszük, akkor is elmondható, hogy Isten végtelen szeretettel szeret bennünket és ezt úgy mutatta ki, hogy a mindent adta nekünk. Jézus Krisztus volt a minden, amit Isten adni tudott és ez a minden elég arra, hogy biztosak legyünk Isten szeretetében!

Áldott napot! 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk