Isteni kárpótlás
Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.
Antilop szalad a szavanna homokos talaján, a patái már rég hozzászoktak a forrósághoz és a fűcsomókhoz. Természetes könnyedséggel veszi a kanyarokat, noha szemében látszik a félelem. Nyomában oroszlán, már orrában érzi az ebéd illatát. Néhány lépés választja el csupán a céljától, nekifeszül, és még jobban rákapcsol. A kegyetlen hajszát egy terepjáróból kémleljük: mi fog történni?
A biológia tankönyv szerint az oroszlán antilopra vadászik, és elejti eledeléül. Az antilop viszont nem olvasta a tankönyvet: egy szoros jobbkanyarral kicselezi az oroszlánt, és métereket nyer, amik akár az életét is jelenthetik.
Nem minden azért íratott le, mert "így kell történnie". Nem minden törvény, vagy jótanács — ez igaz a Szentírásra is. Vannak olyan szakaszok, amik nem elő— hanem leírnak eseményeket: "ha így történik, akkor...". Nem minden gazella válik oroszlánok prédájává. Nem minden keresztény kell elhagyja a házát, feleségét, testvéreit, szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért. Sőt, nyugodtan hivatkozz rám, de ha bárhol ilyet kérnek tőled, onnan menekülj azonnal!
Alig néhány verssel korábban Jézus gyermekeket vesz az ölébe, és arról tanítja a követőit, hogy aki be akar kerülni az Isten országába, annak olyannak kell lennie, mint a kisgyermekeknek: a család elhagyása pedig nem valami gyermeki cselekedet. És ha nem az, akkor itt nyilvánvalóan másról lehet szó.
De van olyan, amikor az ember kénytelen feladni dolgokat — akár a legfontosabb dolgokat is — az Isten országáért. És ha valóban Isten országáért tette, Isten bőségesen kárpótolni fogja már itt, ebben a világban is. A veszteség nem törvényszerű, Isten szeretete viszont az.
