Te kinek a tanúja vagy?
„Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.”
Minden ezen fordul meg! Ha Jézus magáénak ismer el, akkor mindent megnyertünk. Ha azonban elutasít, akkor semmi remény nem maradt számunkra.
Hogy magáénak ismer-e el, attól teszi függővé, hogy én az emberek előtt megvallom, vagy megtagadom őt. Milyen egyszerű ez, vagy mégsem? Nagy hatással lehet ránk mások véleménye, a megszégyenítéstől való félelem, vagy az elfogadás utáni vágy könnyen válhat meghatározóvá… Mit tehetünk?
Segít, ha helyükre kerülnek a gondolatainkban a dolgok: Van-e szégyellnivaló abban, ha megbecsüljük a teremtőnket és jó életet élünk? Elvárhatjuk-e, hogy mindenki egyetértsen velünk? Mit veszítek, ha emberek utasítanak el, és mit, ha Istennel veszítem el a kapcsolatomat? Még ha az életemre törnek is, és megölnek, mit veszítek, ha az üdvösség reménysége enyém?
Jézus arra bátorít: „legyél óvatos, de ne félj, és ne aggodalmaskodj!” vö. Máté 10.17-31
Ha a szívedben átélted az isteni szabadítás örömét és bízol ígéreteiben, akkor ez segíteni fog, hogy ne tagadd őt meg az emberek előtt, hanem tanúskodj szeretetéről!
Legyen áldott a napod!
