Mikor imádkozzunk?
"Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!"
Jakab apostol levele 5. fejezet 13. vers
Vannak helyzetek, amikor természetes módon jön, hogy egy
hívő ember imádkozik, és vannak más helyzetek, amikor nem. Például reggel
ébredéskor, este lefekvéskor, étkezések előtt, hosszú útra induláskor, nehezebb
feladatok előtt, vagy amikor veszteség fenyeget vagy ér minket, vagy valakit, akit
szeretünk, egyértelmű, hogy imádkozunk. Ugyanúgy, mint amikor célba érünk, meggyógyulunk,
vagy megoldódik egy nehéz helyzet. Kérünk, hálát adunk, vagy dicsőítjük Istent,
attól függően, hogy mi történt vagy történik velünk.
Aztán vannak olyan helyzetek is, amikor nem ilyen magától
értetődő, hogy imádkozunk: vagy azért, mert nem vagyunk rá képesek, vagy azért,
mert nem gondolunk arra, hogy imádkozzunk.
Amikor 45 évesen mandulaműtét előtt álltam, azt mondta egy
barátom, hogy a legjobb, ha 4-5 órán át meg sem mozdulok, csak fekszem. Azt
mondtam neki, hogy végre lesz egy csomó időm, amikor imádkozhatok! Tényleg így
is gondoltam. Csak hát nem gondoltam rá, hogy friss vágásokkal a torkomban ez
nem fog úgy menni, ahogy elképzeltem. Imádkoztam én, de amikor a műtét előtt
kapott fájdalomcsillapító hatása elmúlt, és a fájdalom minden nyelésnél
megzavart, és koncentrálnom kellett, hogy úgy nyeljek, hogy minél kevésbé
fájjon, egyáltalán nem tudtam úgy imádkozni, mint ahogy a műtét előtt elképzeltem.
Ha a fájdalom vagy a szenvedés (testi vagy lelki) túlmegy egy mértéken, nem
könnyű imádkozni. Ezt másoktól hallott tapasztalatok is alátámasztják.
A másik olyan helyzet, amikor nem imádkozunk különösebben
sokat az az, amikor örülünk valaminek. Persze, megköszönjük Istennek, de utána
úgy leköti a figyelmünket, hogy inkább az örömünk tárgyával foglalkozunk, mint
azzal, hogy Istennel beszélgessünk.
Ezért a legjobb az, ha rászoktatjuk magunkat az imára akkor,
amikor minden olyan „hétköznapi” és „átlagos”, s ha így a természetes
gondolkodásunk részévé válik, könnyebben imádkozunk akkor is, amikor ez nem
volna olyan természetes.