A Szentlélek ígérete
“Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké:”
Milyen jó lenne, ha Isten néha megjelenne, és szemtől szemben beszélne hozzánk. Rengetegszer hallottam már, hogy mennyivel egyszerűbb volt a dolguk a tanítványoknak. Találkoztak Jézussal, és beszélhettek vele. Mennyire jó lehetett nekik, mert nekik ott volt Jézus.
Teljesen igaz, nagyon jó lehetett, de ez nem azt jelenti, hogy nekünk sokkal rosszabb, vagy nehezebb. Képzeljétek el, mondjuk Péter helyzetét, amikor három és fél évig jár Jézussal, majd jön egy válság, és megtagadja Őt. Nem igazán könnyítette meg a hitét abban a pillanatban. Ott van Keresztelő János, aki megkeresztelheti a megváltót, de a börtönben mégis kétségbe von mindent. Pál, akinek lehetősége lett volna követni, de inkább üldözte a keresztényeket. Az életük tele volt buktatókkal, és bizony estek-keltek. Nem volt könnyebb nekik, csak máshogy volt nehéz.
Mikor Jézus próbálja a tanítványokat felkészíteni a halálára, ők megrémülnek. Mi lesz velük? Mit csinálnak majd, ha nem lesz velük a Mester? Hova mennek majd? Ki fogja tanítani őket? Tele volt a fejük ilyen kérdésekkel. Mindegyik egytől egyig róluk szólt. Nem vették észre benne Jézus tanítását, halálának a jelentőségét. Jézus erre reagál a fenti szakasszal.
“Ki mondta, hogy egyedül lesztek? Küldök valaki mást helyettem.” A tanítványok nem értették ennek a jelentősségét, és őszintén, mi sem fogjuk fel, hogy ez mit jelent. Azt jelenti, hogy nem vagyunk egyedül. Azt jelenti, hogy Jézus gondoskodott róla, hogy ne menjen el anélkül, hogy valaki más ne jönne helyette, aki támogat, aki vezet, aki mellettünk van.
Lehet, hogy nem látjuk ma Istent, vagy Jézust úgy, mint az a maréknyi ember a bibliai időkben, de ígéretet kaptunk. Ígéretet kaptunk, hogy lesz egy támogatónk. Nem tűnik el a tanító, csak másképp lesz velünk. Kezünkben a Bibliával, és a Szentlélekkel az oldalunkon mi is lehetünk közel Istenhez.
