Imádkozni egymásért: cselekvő szeretet
Egészen különös mikor mi és ki jut eszembe a legváratlanabb helyzetekben. A házimunka vagy séta közben, olvasás vagy épp fűnyírás alatt hirtelen csak megjelenik a gondolataimban egy-egy személy, aki nem kapcsolódik a tevékenységhez, sokszor nem is asszociálok rá, és egyáltalán nem is értem, miért pont akkor és ott jut eszembe. Például egyszer egy szlovén fiatalember visszajött az autópályán, hogy visszavezessen a jó irányba pedig ez jókora kitérő volt neki. Egy teljesen idegen, akinek semmi érdeke sem volt abban, hogy segítsen. Vagy az a tanárom, akihez siettem leadni a határidős esszét, és az úton találkoztam vele, mert épp hozzám tartott, hogy segítsen. Azt hiszem, hogy ezek az emberek azért léptek az életembe a múltban, és azért jutnak a jelenben eszembe, hogy soha ne kételkedjek benne: Isten az embert jónak teremtette.
Pál apostol egy börtönben ül. Kegyetlen és igazságtalan dolgokon ment keresztül. Csalódnia kellett nemcsak az emberiségben, de a barátaiban is. Azt is tudni kell, hogy egészen a modern korig nem a börtön nem korrekciós céllal működött, sokkal inkább lassú halálos ítéletnek számított. Minden oka megvan arra, hogy reménytelen és elkeseredett legyen. Ebbe a nyirkos, dohos, sötét helyre azonban bevilágít egy reménysugár: hírt hoznak neki a kolosséi hívők hitéről és szeretetéről. Arról, hogy nemcsak kitartanak a megpróbáltatásokban, hanem hogy még segítenek is másoknak, mint például Pálnak, akinek épp ajándékot juttattak el. A Biblia sokszor javasolja, hogy imádkozzunk másokért, hogy kérjük Istent, a Mindenhatót, hogy segítsen nekik a jó vagy rossz élethelyzetben. Imádkozzunk még az ellenségeinkért is, ahelyett, hogy átkoznánk őket, áldjuk őket. Ez az ima azonban sosem passzív: arra serkent, hogy mi is tegyünk azokért, akikért imádkozunk, hogy legyünk Isten áldó keze az életükben. Ez a hozzáállás lesz az, ami a legnehezebb helyen és időben is emlékezteti őket: van jó ebben a világban, van, aki szeret, van miért örülni!
Ma kiért imádkozol?
