Isten terve


„Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek. Akkor segítségül hívtok engem és elmentek és imádtok engem és meghallgatlak titeket.”

(Jeremiás könyve 29. fejezet, 11-12. vers)

Édesanyámék beszámolója szerint ugyan nem én voltam a legrosszabb gyerek a lakótelepen, de bizony nem is dicsekedtek velem. Nem volt olyan év, hogy ne történt volna velem valami baleset. Kéztörés, kutyaharapás, ablak betörése, szoba felgyújtása…

Ilyenkor persze mindig megkaptam a méltó büntetést, ’Mi csak a javadat akarjuk’ szólam kíséretében.

A javamat akarják??? Hát, én akkor nem ezt éreztem és nem ezt gondoltam.

Izrael népe sem volt rosszabb, mint a többi nép, sőt a sok zúgolódás és hitehagyás ellenére is még mindig közelebb álltak az Örökkévalóhoz, mint más politeista, bálványimádó, emberáldozatot követelő kultúrák.

Viszont, mivel Isten számtalan csoda kíséretében rájuk bízta Tóráját, el is várta tőlük Igéjének hűséges képviseletét. Ezért, mennyei szülőként, ő is bevetett minden pedagógiai eszközt, kezdve a szép szóval kéréstől, egészen a büntetésig.

Az egyik legsúlyosabb büntetés a Babiloni fogság volt. A nép színe-javát legyilkolták, erőszakkal elhurcolták, és ekkor megszólal Jeremiás és a fent idézett Igével vigasztalta a foglyokat.

Isten terve, hogy békességet ad nekünk??? Hát, ők sem így érezhették.

No de mi a helyzet veled? Isten azt üzeni, hogy Ő a legjobbat akarja neked. Ő mindent megtesz azért, hogy egy örökkévalóságon át veled együtt lehessen. Így, kész rád szabott terve van, hogy ezt megvalósítsa.

S ha épp nem voltál jó fiú, és ezért kissé megdorgált: „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem, légy buzgóságos azért és térj meg.” (Jel.3:19) felhívással, akkor jusson eszedbe, ezt a te érdekedben teszi, azért, hogy győztesként ott ülj a királyi székében vele együtt.