Ne tarts haragot!
"Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal”
A harag fontos része a lelki egészségünknek, hasonlít a szervezetünk immunrendszerére. Véd a vírusok ellen, amelyek amúgy belopóznának, megtelepednének és utána elgyengítenének és végül megölnének. Ugyanígy, ha az igazságtalanságot és a bűnt megtűrnénk a magunk és mások életében harag nélkül, az végül emberségünk végét jelentené. Azonban ahogyan a megbetegedett immunrendszer veszélyessé válik a szervezetre, hogyha túlreagálja a szerepét, ugyanúgy, hogyha a harag is átveszi az irányítást felettünk, ugyanolyan módon tönkre tesz. Bizonnyal sokszor láttunk már erre negatív példát…
Az apostol arra biztat, hogy haragudjunk jól és helyesen! Sem nem áldozatként, sem nem agresszorként. Hm… Ezt hogyan kell csinálni? Jézus életében van egy történet, ami híressé vált: kiűzi a kufárokat a templomból. Sok ember képzeletében ez úgy jelenik meg, hogy Jézus haragtól izzón, korbácsolva és dühöngve veri az embereket, borogatja az asztalokat. János evangéliuma 2. fejezetének a történet nagyon messze van ettől az elképzeléstől. Ugyanis Jézus nem felrobban dühében, hanem először visszavonul, és lecsillapodik. Miközben korbácsot fon, végiggondolja, hogy mit és miért fog tenni. Pontosan tudja, miért haragszik: az emberek kizsákmányolásáért és az Istenről alkotott kép eltorzításáért. Ezeket el is mondja majd visszatérve a templomba. Nem emlegeti fel a tavalyelőtt történteket, sem nem mondja azt, hogy az árusok mindegyike-mindig rosszat csinál. Nem, ő pontosan megmondja, hogy konkréten mivel van gondja. És miután elgondolja, hogy a megoldás az, hogy megtisztítja a templomot, ezt véghez is viszi. Ugye láttak már olyan embert, akinek a haragján a többiek csak nevettek, mert szánalmas volt. Nos, Jézus haragjában átütött az isteni ítélet feltartózhatatlan és megfellebbezhetetlen ereje, mert az emberek elmenekültek előle, átérezve haragjának komoly okait. Utána viszont mégsem féltek tőle, hiszen elbeszélgetnek vele a történtekről, mintha megértették volna, hogy Jézus nem rájuk haragszik, hanem arra, amit tettek, és nem is rájuk, hanem értük haragszik…
Jól haragudni nem könnyű, de csak így erény és nem bűn. Jól irányítva válik immunerősítővé a bűn és a gonoszság ellen, nem pedig autoimmun betegséggé, amely megtámadja saját gazdáját tönkretéve az egészségét.
Az apostol arra biztat, hogy a nap ne menjen le a haragunkkal. Vagyis a haragunknak legyen partja, legyen iránya, legyen oka, és segítsen az okozó probléma megoldásában és ne váljon l’art pur l’art elfoglaltsággá… Ehhez pedig szükséges, hogy meg tudjuk különböztetni a bűnt és a bűn elkövetőjét, és higgyük, hogy nem ugyanazok.
Mi lenne, ha ma találnánk magunkban egy haragost és egy haragot, egy olyan haragot, ami, ha őszinték vagyunk, akkor nem is olyan nagy dolog miatt jött létre. Aztán végiggondolva Jézus fenti lépéseit, elmondanánk Istennek, hogy megbocsátunk neki — sőt, talán itt az ideje, hogy ezt vele is közöljük…
