Kertrendezés
„Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet! Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!”
Isten tudja, milyen hetet hagytál magad mögött, hisz veled élte meg minden percét. A legjobbtól a legreménytelenebbig ott volt melletted, és nem hagyott magadra akkor sem, amikor te már nem voltál képes meglátni Őt a rád nehezedő félelmektől. Tudja, mi zajlott le benned, és nem idegenek előtte azok az érzések, amik a szívedben kavarognak. És Ő tudja a legjobban, mire van szükséged, ezért ma reggelre egy nagyon mozgalmas igét küldött, hogy magadba fogadd és a tiéd legyen.
Engedd be az életedbe! Engedd, hogy szavai eljussanak szíved legmélyéig, és tegyék, amit tenniük kell. Engedd, hogy kesztyűt ragadva nekiálljanak irtani, gyomlálni, hogy kitépjék mindazt, ami elveszi az igazán fontos dolgoktól az éltető vizet, napfényt, tápanyagokat. Nézd, ahogy bozótvágóval nekiesnek a sok indának, amik eddig megkötöztek és nem engedtek létezni. Eltakarták a kilátást, az utat, az igazi célt. Nézd, ahogy egyre élhetőbbé válik a vadon, ahogy a sűrű, fojtó gaztengerből elkezd felsejleni életed kertje!
Engedd, hogy tovább folyjon benned a rombolás, és az Ige kalapácsot, ütvefúrót, vagy egy irdatlan nagy, tömör vasgolyót véve lerombolja a benned lévő falakat. Falakat, amik elválasztanak Istentől, a másiktól, és igen, még önmagadtól is. Amik első ránézésre szépek és kényelmesek, de börtönbe zárnak, és elveszik az életedet. Engedd, hogy Ő leomlassza benned Jerikó védrendszerét, hogy kiengedjen bezártságodból, és meg tudj nyílni igazán Isten előtt.
És lásd, mennyi új nő benned! A hit fája abból az icipici magból, már érleli a gyümölcsöket. Szeretetet, örömöt, békességet, türelmet, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, önmegtartóztatást. Hidak épülnek benned, melyek új módon kapcsolnak össze a Mindenhatóval, a másik emberrel, önmagaddal. Közben pedig hallod, ahogy csörgedezik egy patak, és egyre duzzad. Már térdig ér, aztán derékig, és végül úszni is lehet benne. Isten éltető vizében.
A folyamat pedig nem ér véget, hiszen a kertet ápolni, gondozni kell megállás nélkül. A gazt újból és újból ki kell tépni. A kalapács, metszőolló, ütvefúró és bozótvágó hangja időről időre újra hallatszik. Ahogy az is, amint susog a Szél a fák között, nyújtóznak az ágak a Világosság felé, és egy átlyukasztott kéz szüretel a gyümölcsből.
