Önuralom, jóindulat

„Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni? Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!
Zsoltárok könyve 34:13-14

Egyre vészjóslóbbak azok az előrejelzések, amik a Föld pusztulása kapcsán látnak napvilágot. Az embereket céltudatosságra és egyben visszafogottságra szólítja fel. Mondhatjuk: „Kicsi vagyok én egyedül, hogy megállítsam a műanyag szemét termelését.” De mi történne, ha összefognánk és NEM-et mondanánk a felesleges csomagolásokra és mesterségesen előállított élelmiszerekre.

Újabb esély az evangéliumnak? Vagy pusztán a Föld figyelmeztetése a kapzsiságra? Vagy Krisztus visszajövetelének jeleit láthatjuk?

Kérdésekre magyarázatok, értelmezések, megoldási javaslatok nagy száma születik, miközben csak szomorúan realizáljuk a jégtakaró zsugorodását. Pedig ki az, aki ne szeretné gyermekeit, vagy unokáit felnőni látni, boldogulni az életben?! Ki az, aki nem szeretné a biztonságot érezni? Mikor teszünk már végre valamit? Valami nagyon elromlott korábban és elfelejtettük már régen megbecsülni mindazt, amink van. Ugyanígy az értelem, az alapvető morális értékeke is devalválódnak.

Álljunk meg és adjunk magunknak egy percet legalább, hogy végig tudjuk azt gondolni, mitől lehetek jobb ember és miben segíthet másoknak. Annyi értéket kaptunk Istentől, hogy itt van most az esély arra, hogy változást generáljunk azzal, amit a legjobban tudnánk kamatoztatni: a képességeinket!

Aranyosi Ervin: Nyissunk szeretet iskolát (részlet)

Nyissunk egy szeretet-iskolát is végre

Ráférne a tudás az emberiségre

Szívünkön keresztül néznénk a világot

S talán megbecsülnénk, amit a szívünk látott!”