Krisztus szeretete
Mai Igénket
olvasva az első gondolatom: Szeretet? Tudom, tudom, a vízcsapból is ez folyik;
„szeressük egymást gyerekek”. Aztán felötlik bennem, „Milyen lehet az az igazi,
az isteni, a krisztusi szeretet? Egy bizsergető érzés, egy gondolat, cselekvő
akarat, vagy ezek valamiféle különleges elegye?
Ahogy ezen
elmélkedem, rájövök: Én nem tudok úgy szeretni, mint Krisztus. Mert azokat
szeretem, akik engem szeretnek (Luk.6:32), de akik bántanak, akik csak
elszívják az energiámat, akik másképp gondolkodnak, másképp élnek, mint én,
azokat nem tudom, és ha őszinte vagyok nem is akarom szeretni.
No persze, az jó
lenne, ha engem akkor is szeretnének, amikor undok, durva, nyers és
elviselhetetlen vagyok. Ha nem kéne megjátszanom a jó fiút, mert elfogadnának
olyannak, amilyen vagyok és megbocsátanák, hogy csak ennyi telik most tőlem.
Egyszóval, vágyom
arra a krisztusi szeretetre, amiről az evangélium szól.
Vágyom arra a
szeretetre, ami tiszteletben tartja és elfogadja a rossz döntéseimet is.
Vágyom arra a
szeretetre, ami nem kötöz meg, sőt elenged, ha tékozolni akarok.
Vágyom arra a
szeretete, ami nem jön utánam, nem ellenőriz, és igen, erre a részére ugyan nem
vágyom annyira, de vele jár, hogy engedi megtapasztalni a disznók vályúját.
Bizony, nagyon
vágyom arra a szeretetre, ami mindezek után és mindezek ellenére hazavár,
megbocsát és helyreállít.
És nagyon nagyon
vágyom arra a szeretetre, ami önmagamért szeret és nem azért, mert ilyen, vagy
olyan vagyok.
S leginkább arra
vágyom, hogy én is tudjak így szeretni.
Végezetül, ne
feledd! Ez a mai nap számodra is egy jó lehetőség, hogy észrevedd, hogy
felismerd Isten szeretetének egy újabb szeletét. És jó lehetőség arra is, hogy
e megismerésen túl megmutasd te is, hogy mit és mennyit tanultál Tőle.
