A közösség ajándéka
Talán a legismertebb bibliai
rész záró mondatát olvashatjuk most. Sokan értelmezik, magyarázzák, idézik a
szeretet himnuszát.
Nagyon ritkán nézek focit,
de amikor látom a játékosokat, amikor meghallgatják a csapatuk himnuszát, azok
a hatalmas férfiak, olyan könnyen el tudnak érzékenyülni. Ez azért van, mert
szeretik azt amit csinálnak, és e nélkül a szeretet nélkül teljesen
eredménytelen lenne a játékuk.
A szeretet az, ami kulcsa az
életnek. Pál úgy ír a szeretetről, mint amely a közösség ajándéka. Nagyon
fontos: a közösség ajándéka. Ez a legalapvetőbb feltevésünk. Szeretet nélkül
nincs közösség. A szeretet Istentől származik (Róm 5,5) és hiába is kapjuk a
közösség ajándékát, szeretet nélkül az nem tud működni, de létrejönni sem. Azért
is van ez így, mert a szakasz elején említett zengő érc, vagy pengő cimbalom,
önmagukban megszólaltatva csak zajkeltő eszközök. De közösséget alkotva már
harmóniát képesek megszólaltatni.
A szakasz lezárásaként egy tökéletes
hármasságot láthatunk, amelyek közül egy még így is kiemelkedik. Nem más ez,
mint a szeretet. Minden el tud múlni, ki tud fáradni, de ez a tulajdonság soha
ki nem alszik az emberi szívből.
Sokszor nagyon fájdalmasan élem meg azt,
ahogyan emberek egymást megszólítják. Durva, érzéketlen kifejezések csattannak
fel szeretteik iránt, ugyanakkor másokat teljes figyelemben tudnak részesíteni.
Persze minden baj forrása csakis a másik hibájából eredhet… gondolják sokan,
talán néha mi magunk is eltévedünk ennek a gondolatnak kapcsán.
Igazi hatást akkor vált ki a szeretet, ha nem
személyválogató. Próbáljuk csak ki! A rosszat is jóval meggyőzni. A kifáradt
kasszást, vidítsuk fel egy mosollyal és egy jókívánsággal, ha valaki dudát
nyomja, mi csak mosolyogjunk vissza, ha valaki fellépett előttünk a buszra, ne
bánkódjunk, gondoljunk arra, lehet, neki jobban kell sietni, éreztessünk részvétet
embertársaink felé, küzdjünk meg azért, hogy empatikusabbak tudjunk lenni, mert
a szeretet ott van mindenkiben, és képes közösséget teremteni.
