Isten megőriz
Nem kell attól félned, hogy hirtelen fölriadsz, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.
Mikor a jelenlegi körzetünkbe költöztünk feleségemmel, vásároltunk egy házat. Amíg azonban a költözés napjára vártunk, kénytelenek voltunk egy nagylelkű felajánlást elfogadva egy kedves barátunk régi házában élni pontosan egy hónapig. A ház a hegyekben, egy kis falu szélén, az erdő mellett, régi, ódon ablakos, antik berendezésű, ízléses, de egy ideje már üresen álló otthon volt. Szerettünk ott lenni, mert harapni lehetett a friss levegőt, és a város forgataga után a kis magány is jólesett mindkettőnknek. Egészen addig, amíg el nem jött az éjszaka. Mivel már javában beállt az ősz, általában hamar, naplementekor bevonultunk a hálószobába, és ott melegedtünk, lehúzott redőnyöknél. Mint mondtam, a ház az erdő szélén, a világ végén volt, ezért mindig ott motoszkált bennünk a gondolat, hogy mit teszünk akkor, ha valaki hívatlanul, vagy akár rossz szándékkal “meglátogat" bennünket az éjszaka folyamán?
Egy alkalommal aztán, este fél tíz körül, mikor mi már javában lefekvéshez készülődtünk, valaki elkezdett dörömbölni a bejárati ajtón. Összerezzentünk mindketten, mivel senkit nem ismertünk a környéken, és nem vártunk ilyen késői látogatót sem. Mire minden bátorságomat összeszedve kimentem az ajtóhoz, már senkit nem találtam ott. Ebben a pillanatban a hátam mögül, a ház másik oldalából nyíló ablakon dörömbölt az illető személy, kezében egy elemlámpával. A félelem természetesen teljesen alaptalan volt, hiszen csak a szomszéd jött át, hosszú munkanap után, hogy néhány levelet átadjon, és üdvözöljön bennünket. A fejünkön azonban nem ez futott át elsőként, amikor meghallottuk a dörömbölést.
A mai világban úgy érezzük, hogy mindenről tudnunk kell, ezért nap mint nap a híradót nézzük a televízióban, hallgatjuk a rádióban, sőt, akár percre pontos információkat kaphatunk az interneten mindenről, ami a világ másik oldalán történik. Bele se gondolunk abba, hogy az információk mind már egy szűrőn keresztül jutnak el hozzánk: a szenzáció szűrőjén. Arról azonnal, és mindent tudunk, ha valahol lövöldözés, bombázás, rablás, vagy baleset volt, és azonnal azt a következtetést vonjuk le, hogy az emberiség ilyen, a jó dolgok már mind a múltéi. Ebből azonban egyenesen következik egyfajta paranoid hozzáállás: ha mindenhol gyilkosok, rablók, erőszaktevők ólálkodnak, akkor bizony csak idő kérdése, és engem is megtalálnak.
Mi is így jártunk akkor, azon az éjszakán. Nem tudom, honnan jött a gondolat, hogy valaki ártani akar nekünk, de tudom, nem voltam egyedül ezzel a félelmemmel. És bár kiirtani nem tudjuk ezt a rossz előfeltevést, megnyugtathat a mai bölcsesség a Példabeszédek könyvéből: Nincs mitől félned! Isten az, aki vigyáz rád!
