Örömmel menni az Úr házába

Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk! 

Amikor kisgyerek voltam, nagyon sokat láttam apámat olvasni. Gyakran kölcsönzött a könyvtárból humoros könyveket, ezért olvasás közben sokszor felnevetett. Emiatt én is szerettem volna megtanulni olvasni. Sok betűt megismertem már nagycsoportos óvodás koromban, de még nem mindet, így nagyon vártam már, hogy iskolába járhassak. Ahogy közeledett az első osztály évnyitója, az izgalmam egyre fokozódott. És amikor azt mondták: „Ma iskolába megyünk!”, nagyon örültem. 

A lelkesedésem egészen az év végéig kitartott, amikor megmondták, hogy a tanítónéninknek babája fog születni, ezért jövőre más fog tanítani minket. Úgy gondoltam, hogy akkor az iskolából nekem ennyi elég is volt, amúgy is tudok már olvasni, sőt, írni és számolni is, úgyhogy én többet nem akarok iskolába menni. A második osztály évnyitóját már nem örömmel vártam.

Az iskola iránti lelkesedésem az első osztály előtt az olvasni tudás iránti vágyból táplálkozott. Minden embert lelkesít valami, és ha oda mehet, ahol azt gyakorolhatja, az örömöt jelent számára. Akik szeretnek kocogni, örömmel mennek ki a parkba; akik szeretnek motorozni, alig várják, hogy kitavaszodjon, és már mennek is a megszokott találkozóhelyeikre; akik szeretnek vásárolni, azok boltba, bevásárlóközpontba, plázába és hasonló helyekre mennek szívesen, és így tovább.

Vannak olyanok is, akik akkor érzik ezt az örömöt, amikor arra adódik alkalom, hogy az „Úr házába” menjenek. Mi az, ami miatt egyeseket ez lelkesít? Sokáig én sem tudtam, mert úgy képzeltem el a templomba vagy gyülekezetbe járást, mint valami unalmas időtöltést, ami leginkább az öregeknek való, akik korukból akadóan is készülnek a Jézussal való találkozásra. Ez később megváltozott. Olvasni kezdtem a Bibliát, mert meg akartam benne találni egy világvége jóslatot, amit hallottam. A jóslatot nem találtam meg, de Istent igen. És egyre érdekesebbnek kezdtem látni őt. Egyre jobban érdekelt az a sok újdonság, amit találtam, és szerettem volna ezeket világosabban érteni.

Az után, amikor megértettem, hogy Isten azt szeretné, ha a benne hívők közösen élnék meg a hitüket, elkezdtem közösséget keresni. Olyan közösséget, ahol a Bibliát a maga teljességében magyarázzák, ahol esetleg választ kaphatok a vele kapcsolatos kérdéseimre; ahol emberek hasonlóan keresik Istent, mint én, és lelkesíti őket is, hogy milyen jó az Isten; ahol megértik a gondjaimat, ahol hasonlóan gondolkodó emberekkel megoszthatom a felfedezéseimet, beszélgethetek, barátkozhatom. Később, amikor találtam ilyen közösséget, gyülekezetet, az éneklés is nagyon megtetszett, és már Isten közös dicsőítése is nagyon lelkesített.

Akik ma örülnek, amikor ezt mondják: „az Úr házába megyünk”, általában ugyanezek miatt mennek szívesen. Mert rátaláltak Istenre, aki érdekes számukra; mert a Bibliát naponta olvassák, és mindig van valami felfedezésük, tapasztalatuk, amit szeretnének megosztani; mert érdekli őket az, amit Isten szava még ez után tartogat a számukra; mert lelkesíti őket Isten jósága; mert a hitüket másokkal együtt szeretnék megélni; és mert szeretik Istent, akit jó együtt dicsőíteni.

Te örülsz, ha ezt mondják neked: Az Úr házába megyünk?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia