Örömmel menni az Úr házába
Amikor kisgyerek voltam, nagyon sokat
láttam apámat olvasni. Gyakran kölcsönzött a könyvtárból humoros könyveket,
ezért olvasás közben sokszor felnevetett. Emiatt én is szerettem volna megtanulni
olvasni. Sok betűt megismertem már nagycsoportos óvodás koromban, de még nem
mindet, így nagyon vártam már, hogy iskolába járhassak. Ahogy közeledett az
első osztály évnyitója, az izgalmam egyre fokozódott. És amikor azt mondták: „Ma
iskolába megyünk!”, nagyon örültem.
A lelkesedésem egészen az év végéig
kitartott, amikor megmondták, hogy a tanítónéninknek babája fog születni, ezért
jövőre más fog tanítani minket. Úgy gondoltam, hogy akkor az iskolából nekem
ennyi elég is volt, amúgy is tudok már olvasni, sőt, írni és számolni is, úgyhogy
én többet nem akarok iskolába menni. A második osztály évnyitóját már nem
örömmel vártam.
Az iskola iránti lelkesedésem az első
osztály előtt az olvasni tudás iránti vágyból táplálkozott. Minden embert
lelkesít valami, és ha oda mehet, ahol azt gyakorolhatja, az örömöt jelent
számára. Akik szeretnek kocogni, örömmel mennek ki a parkba; akik szeretnek motorozni,
alig várják, hogy kitavaszodjon, és már mennek is a megszokott
találkozóhelyeikre; akik szeretnek vásárolni, azok boltba, bevásárlóközpontba,
plázába és hasonló helyekre mennek szívesen, és így tovább.
Vannak olyanok is, akik akkor érzik ezt az
örömöt, amikor arra adódik alkalom, hogy az „Úr házába” menjenek. Mi az, ami
miatt egyeseket ez lelkesít? Sokáig én sem tudtam, mert úgy képzeltem el a
templomba vagy gyülekezetbe járást, mint valami unalmas időtöltést, ami leginkább
az öregeknek való, akik korukból akadóan is készülnek a Jézussal való
találkozásra. Ez később megváltozott. Olvasni kezdtem a Bibliát, mert meg
akartam benne találni egy világvége jóslatot, amit hallottam. A jóslatot nem
találtam meg, de Istent igen. És egyre érdekesebbnek kezdtem látni őt. Egyre
jobban érdekelt az a sok újdonság, amit találtam, és szerettem volna ezeket világosabban
érteni.
Az után, amikor megértettem, hogy Isten
azt szeretné, ha a benne hívők közösen élnék meg a hitüket, elkezdtem
közösséget keresni. Olyan közösséget, ahol a Bibliát a maga teljességében
magyarázzák, ahol esetleg választ kaphatok a vele kapcsolatos kérdéseimre; ahol
emberek hasonlóan keresik Istent, mint én, és lelkesíti őket is, hogy milyen jó
az Isten; ahol megértik a gondjaimat, ahol hasonlóan gondolkodó emberekkel megoszthatom
a felfedezéseimet, beszélgethetek, barátkozhatom. Később, amikor találtam ilyen
közösséget, gyülekezetet, az éneklés is nagyon megtetszett, és már Isten közös
dicsőítése is nagyon lelkesített.
Akik ma örülnek, amikor ezt mondják: „az Úr
házába megyünk”, általában ugyanezek miatt mennek szívesen. Mert rátaláltak
Istenre, aki érdekes számukra; mert a Bibliát naponta olvassák, és mindig van
valami felfedezésük, tapasztalatuk, amit szeretnének megosztani; mert érdekli őket
az, amit Isten szava még ez után tartogat a számukra; mert lelkesíti őket Isten
jósága; mert a hitüket másokkal együtt szeretnék megélni; és mert szeretik
Istent, akit jó együtt dicsőíteni.
Te örülsz, ha ezt mondják neked: Az Úr
házába megyünk?
