Isten befejezi, amit elkezdett
Szeretek barkácsolni. A testvéremmel, és édesapámmal sokat dolgoztunk, szereltünk együtt. Egy alkalommal, amikor a piacon jártunk, megláttunk egy elektromos gitárt, ami szét volt repedve, nagyon csúnya, leharcolt állapotban volt. Épp ebben az időben elkezdtünk foglalkozni a gitár építéssel. Megnéztük, és megbeszéltük, hogy megveszem, és csinálunk belőle egy jó gitárt. Szétszedtük darabokra, mindent ami használhatatlan volt, kiszedtük belőle. Egy hónap alatt egy teljesen új gitárt varázsoltunk belőle.
Ilyen Isten is. Képzeld el, hogy te vagy az a javításra váró leharcolt gitár. Ránézésre nincs értelme nekiállni megjavítani, mert nagyon sok munka lenne veled. Velem biztos nagyon sok munka van. Képzeld el, hogy Isten az aki a piacon sétál, és messziről kiszúr. Megvizsgál, és bármennyit is mond az eladó, Ő megvesz téged. Kiválaszt a sok közül, látja az értékeidet, és kezdeni akar veled valamit.
A történet már itt csodálatos, de nincs vége. Otthon feltesz egy asztalra, kezében egy csavarhúzóval, és megvizsgálja, hogy mi az, amit használhat belőled. Mindent ami jó óvatosan félretesz, de ami haszontalan, vagy rossz, azt kidobja. Mikor a bontás kész, jön a finom csiszolás. A csúnya festék, vagy lakk, ami eltakarja a szép fát. Eltakarja azt, ami különlegessé tesz. Kellemes? Nem… Szükséges? Igen. Mert csak így lehet jól javítani. Így lesz szép a gitár. Így leszek én is szép.
Csak ezek után jöhet az építkezés. Ha már eltűnt rólam minden, amit Isten el akart tüntetni, akkor kezdődhet a szép rész. Amikor a már kész, megjavított, letakarított darabokat egymáshoz illeszti. Amikor a jellemem olyan részeit hangsúlyozza ki, amik értékesek, és élesedtek Ő miatta.
A vége pedig a játék. Akkor igazán jó egy hangszer, ha játszanak rajta. Isten minden nap levesz a polcról, és zenél, és ettől lesz értékes amit tett. Ettől leszel és leszek befejezett remekmű.
Isten elkezdte a munkát veled és velem, és Ő mindig csodálatosat alkot.
