Önfeláldozó szeretet
“Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.”
Tudta, hogyha Ön az elmúlt harminchárom évben született vagy élt, akkor három, az Ön számára ismeretlen embernek köszönheti az életét? 1986. április 26-án minden rendben indult a csernobili erőműben. A négyes számú reaktorban tesztsorozatot indítottak a reggeli órákban. A kísérletsorozat nem sikerült. Sőt, katasztrófához vezetett: robbanások rázták meg a reaktort, és hamarosan radioaktív felhők gomolyogtak az erőmű felett a kitört tűz miatt.
Heteken belül a több mint félszáz munkás halt meg sugárfertőzésben, és még mindig vitatják, hány ember halálához járult hozzá Európában a katasztrófa. Május elején a mentést végző mérnökök azzal szembesültek, hogy egy addiginál nagyobb robbanás és katasztrófa akár katasztrofális következményekkel járhat. A reaktor magja még mindig működött, forrt, és radioaktív, olvadt fémfolyó tartott a reaktor alatt lévő hűtőfolyadék felé. Ez a robbanás milliókat ölt volna meg, és sok ezer évre lakhatatlanná tette volna Európa nagy részét…
A tűzoltók szivattyúzták a vizet a pincéből, de egyértelmű volt, hacsak valaki be nem gázol a térdig érő vízbe és meg nem találja a sötétségben a leeresztő szelepet, akkor a katasztrófa elháríthatatlan. Három személy vállalta a feladatot, és kalandos körülmények között leengedte a radioaktív hűtőfolyadékot, ezzel megmentve az Ön és az én életemet is, és kockára téve a sajátját.
Heteken belül a több mint félszáz munkás halt meg sugárfertőzésben, és még mindig vitatják, hány ember halálához járult hozzá Európában a katasztrófa. Május elején a mentést végző mérnökök azzal szembesültek, hogy egy addiginál nagyobb robbanás és katasztrófa akár katasztrofális következményekkel járhat. A reaktor magja még mindig működött, forrt, és radioaktív, olvadt fémfolyó tartott a reaktor alatt lévő hűtőfolyadék felé. Ez a robbanás milliókat ölt volna meg, és sok ezer évre lakhatatlanná tette volna Európa nagy részét…
A tűzoltók szivattyúzták a vizet a pincéből, de egyértelmű volt, hacsak valaki be nem gázol a térdig érő vízbe és meg nem találja a sötétségben a leeresztő szelepet, akkor a katasztrófa elháríthatatlan. Három személy vállalta a feladatot, és kalandos körülmények között leengedte a radioaktív hűtőfolyadékot, ezzel megmentve az Ön és az én életemet is, és kockára téve a sajátját.
Amikor Jézus elmondja az utolsó vacsora asztalánál ülve, hogy "nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért”, akkor előre tekint két történésre. Az első saját kereszthalála, ahogyan megment bennünket a bűntől és annak minden katasztrofális, halálos következményétől. A másik történés, amit látott, a mi életünk volt! Látta, hogy önzetlenül tudunk adni, hogy törődünk másokkal, és hogy a legsietősebb napon is meglátjuk a másik embert! Hogy nem önző módon csak magunknak élni, hanem szeretettel, szolgálattal fordulunk mások felé!
Bárcsak a mai nap Jézus mondata valósággá válna!
