Beszédünk hatása
„Élet és halál van a nyelv hatalmában,
amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.”
Szavaink természetesen tartoznak hozzá az életünkhöz. Szavakba öntjük a gondolatainkat, érzéseinket, örömünket és bánatunkat. Kimondhatatlanul nagy dolog a beszéd ajándéka, a kommunikáció lehetősége a másik emberrel. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a szavak hatással vannak a beszélőre és a hallgatóra egyaránt. Amikor kibeszélheti magát az ember, önmagát is jobban megérti; amikor nevén nevezi a dolgokat, azok a helyükre kerülnek, elrendeződnek benne. Ezen túlmenően szavaink által hatással vagyunk környezetünkre is.
Sokat beszélünk, nem is gondolva arra, hogy a beszédnek, - Isten e csodálatos ajándékának van egy veszélye is, mégpedig az, hogy nem mondunk semmit. Mennyi minden szóba kerül találkozásaink során egy-egy ártatlannak látszó beszélgetésben, ami nem szükséges, és semmilyen formában nem építi a másik embert, ami egyikünknek sem használ! Az ilyen üres szóáradatnál, tartalmatlan beszédnél is veszélyesebb azonban, amikor olyasmit mondunk, ami árt. Felmérni sem tudjuk sokszor, milyen következményei vannak a kimondott szónak úgy a hallagatóra nézve, mint a beszélőre.
Egyetlen szóval fel lehet borítani vagy helyre lehet állítani két ember közt a békességet. Össze lehet törni vagy szorosabbra lehet fűzni egy barátságot. El lehet mélyíteni vagy át lehet hidalni egy szakadékot. Meg lehet nyugtatni vagy fel lehet zaklatni egy szívet. Meg lehet vigasztalni vagy kétségbe lehet ejteni egy lelket. El lehet indítani vagy le lehet állítani egy pletykaáradatot. Sebet lehet ütni vagy sebet lehet bekötözni. Áldás és átok, élet és halál van a szavakban – nem mindegy, mit adunk tovább, mit sugároz az életünk.
Ha az emberi szó ilyen hatalommal rendelkezik, mennyivel inkább az Isten szava, amelyben erő van, amelyben teremtő hatalom feszül, amely tényleges segítséget jelent. Mi mégis mást várunk. Mert a szavak elveszítették már számunkra a hitelüket, nemcsak az emberek szava, de a Szentírás szava is üresen cseng sokszor a fülünkben. Nem akarunk megelégedni pusztán szavakkal, mi mindig többet és mást várunk. Mennyi csodával telítődne meg az életünk, ha engednénk, hogy a Bibliában és igehirdetésben felénk hangzó isteni szó által valósággá váljon számunkra az isteni segítség! Mert Isten szava soha nem üres beszéd, hanem egyúttal cselekvés, segítség, erő és hatalom. Mindig választ ad, világosságot gyújt, felemel, vigasztal és bátorít. Jézusban ma is elénk áll, hogy feloldozzon, és újat teremtsen bennünk.
Jézusnak ma elég egyetlen szava, hogy meggyógyuljon a lelkünk. Az ő szájából egyetlen szó is elég. Előtte állva sohasem marad konkrét segítség nélkül az ember, gyógyul, és lassan megváltozik az élete. Próbáljunk mindig az egymással való beszélgetés közben – bárhol legyünk is éppen, munkában, otthon vagy útközben – közel maradni Istenhez! Úgy beszéljünk, hogy az a másik ember számára áldás legyen, abból épülhessen, erőt, útmutatást, reménységet meríthessen. Mert „aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25).
Legyenek ma szavaid bátorítók, az élet forrása mind önmagad, mind pedig a körülötted élők számára! Isten szaváról, az Ő igéjéről se feledkezz meg, mert az Ő szava ad életet!
(Forrás: https://www.evangelikus.hu/szavak-ereje-kondor)
Sokat beszélünk, nem is gondolva arra, hogy a beszédnek, - Isten e csodálatos ajándékának van egy veszélye is, mégpedig az, hogy nem mondunk semmit. Mennyi minden szóba kerül találkozásaink során egy-egy ártatlannak látszó beszélgetésben, ami nem szükséges, és semmilyen formában nem építi a másik embert, ami egyikünknek sem használ! Az ilyen üres szóáradatnál, tartalmatlan beszédnél is veszélyesebb azonban, amikor olyasmit mondunk, ami árt. Felmérni sem tudjuk sokszor, milyen következményei vannak a kimondott szónak úgy a hallagatóra nézve, mint a beszélőre.
Egyetlen szóval fel lehet borítani vagy helyre lehet állítani két ember közt a békességet. Össze lehet törni vagy szorosabbra lehet fűzni egy barátságot. El lehet mélyíteni vagy át lehet hidalni egy szakadékot. Meg lehet nyugtatni vagy fel lehet zaklatni egy szívet. Meg lehet vigasztalni vagy kétségbe lehet ejteni egy lelket. El lehet indítani vagy le lehet állítani egy pletykaáradatot. Sebet lehet ütni vagy sebet lehet bekötözni. Áldás és átok, élet és halál van a szavakban – nem mindegy, mit adunk tovább, mit sugároz az életünk.
Ha az emberi szó ilyen hatalommal rendelkezik, mennyivel inkább az Isten szava, amelyben erő van, amelyben teremtő hatalom feszül, amely tényleges segítséget jelent. Mi mégis mást várunk. Mert a szavak elveszítették már számunkra a hitelüket, nemcsak az emberek szava, de a Szentírás szava is üresen cseng sokszor a fülünkben. Nem akarunk megelégedni pusztán szavakkal, mi mindig többet és mást várunk. Mennyi csodával telítődne meg az életünk, ha engednénk, hogy a Bibliában és igehirdetésben felénk hangzó isteni szó által valósággá váljon számunkra az isteni segítség! Mert Isten szava soha nem üres beszéd, hanem egyúttal cselekvés, segítség, erő és hatalom. Mindig választ ad, világosságot gyújt, felemel, vigasztal és bátorít. Jézusban ma is elénk áll, hogy feloldozzon, és újat teremtsen bennünk.
Jézusnak ma elég egyetlen szava, hogy meggyógyuljon a lelkünk. Az ő szájából egyetlen szó is elég. Előtte állva sohasem marad konkrét segítség nélkül az ember, gyógyul, és lassan megváltozik az élete. Próbáljunk mindig az egymással való beszélgetés közben – bárhol legyünk is éppen, munkában, otthon vagy útközben – közel maradni Istenhez! Úgy beszéljünk, hogy az a másik ember számára áldás legyen, abból épülhessen, erőt, útmutatást, reménységet meríthessen. Mert „aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25).
Legyenek ma szavaid bátorítók, az élet forrása mind önmagad, mind pedig a körülötted élők számára! Isten szaváról, az Ő igéjéről se feledkezz meg, mert az Ő szava ad életet!
(Forrás: https://www.evangelikus.hu/szavak-ereje-kondor)
