Húsvéti Miatyánk
„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,”
Mi Atyánk! Szenteltessék meg a Te neved, mert így hívhatunk Téged. Mert nem egy megközelíthetetlen Isten vagy, aki a véletlenre bízott minket, hanem Atyánk, aki szeret, aki nem mondott le rólunk. Mert gondod van a mennyen kívül élőkre is. Mert nem hagytál minket Édentől keletre sínylődni lázadásunk keserű levében, hanem elküldted Egyetlenedet, hogy legyen esélyünk az újrakezdésre.
Szenteltessék meg a Te neved, mert vállaltad volna az örökre elszakadást is attól, Akivel egyek vagytok, csak azért, hogy mi újra egyek lehessünk Veled. Mert ott van fenn a te székhelyed, de őszintén várod azt az időt, amikor már nem lesznek közted és köztünk áthidalhatatlan határok, és végre országod lakói lehetünk.
Szenteltessék meg a te neved, mert megengedted, hogy Fiad elszenvedje mindazt, amit nekünk kellett volna megélnünk, végignézted, ahogy elárulják, ahogy a tömeg Barabbást üvölt a Krisztus helyett, ahogy felfeszítik a keresztre, mint egy gonosztevőt, pedig nem élt nála igazabb Ember a Földön. Szenteltessék meg a Te neved, mert nem léptél közbe, hogy most már elég, és pusztuljon mindenki, aki ezt tette, hanem megvártad a vasárnap reggelt az újbóli találkozásra.
Szenteltessék meg a Te neved, mert Fiad feltámadt, és adtál nekünk egy megingathatatlan kapaszkodót, hogy nem ez az 50-60-70 év az élet. Mert kegyelmet nyújtottál bűneink helyébe. Mert újból életre hívod majd mindazokat, akik Téged Atyjuknak szólítottak, akik benned bíztak, és melletted döntöttek.
Szenteltessék meg a Te neved, mert a sír üres, mert Te győztél. Mert győzött az Élet!
