Terheink és az Úr


„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.”


A mai fiatalok energiavámpírnak nevezik azokat, akik állandóan panaszkodnak, akik nem tudnak másról beszélni, mint a nehézségeikről, betegségeikről, arról, hogy őket senki sem szereti. S nem veszik észre, hogy épp ők magányosítják el saját magukat, mert az állandó kesergésükkel elüldöznek maguk mellől mindenkit.

Bizony, sokan csak azért osztják meg terheiket, hogy felmentést kapjanak mulasztásaikra, vagy hogy ezáltal kiprovokálják a társuk sajnálatát. És a problémák kibeszélése, állandó ismétlése számos esetben azt eredményezi, hogy az illető csak még inkább elakad, megreked egy önmagának kreált álomvilágban, s addig megy, addig keres, míg talál egy olyan meghallgatót, aki neki ad igazat.

Mai Igénk mellé álljon itt néhány sor Ellen G. White Jézushoz vezető út című könyvének Öröm az Úrban című fejezetéből, mely szintén arra buzdít, hogy terheidet ne esendő emberekkel oszd meg, hanem azzal, aki valódi megoldást és igazi gyógyulást ad.

„Ne egymásnak panaszoljátok el gondjaitokat, hanem vigyétek imáitokban Isten elé! Legyen életszabályotok, hogy kétely vagy csüggedés egyetlen szavát sem ejtitek ki ajkatokon! Nagyban hozzájárulhattok mások életének felvidításához, amennyiben őket a remény és vigasz szavaival megerősítitek.

Minden napnak megvan a maga terhe, gondja és fáradsága; és milyen előszeretettel beszélünk ezekről! Hány hiábavaló gond hatol szívünkbe, hányszor beszélünk gondjaink terhéről, annyira, mintha nem volna szeretetteljes, irgalmas Megváltónk, aki mindig kész kérésünket meghallgatni, és minden időben, minden nyomorunkban segítségünkre jönni.

Vannak, akik állandóan félelemben élnek, gondokat okoznak maguknak. Bár napról napra láthatják Isten szeretetének kézzelfogható bizonyítékait, állandóan örvendhetnek atyai gondviselésének, de mindezt az áldást észre sem veszik.

Gondolataik állandóan kellemetlen dolgoknál időznek, melyeknek bekövetkezésétől félnek. És ha tényleg vannak nehézségek, azok bár jelentéktelenek, mégis elvakítják őket mindazzal szemben, amikért hálásnak kellene lenniük. Ahelyett, hogy a felmerülő nehézségek őket Istenhez, az egyedüli Segítőhöz űznék, ellenkezőleg, elszakítják őket tőle, mert nyugtalanságot, zúgolódást ébresztenek szívükben.

Az előttünk levő küzdelemben újabb, nem sejtett akadályokra számíthatunk; azonban akár a múltra, akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: "Mindeddig megsegített minket az Úr!" - "És életeden át tartson erőd!" (5Móz 33:25). A ránk várakozó megpróbáltatások nem fogják erőnket felülmúlni. Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a megpróbáltatások arányában kapunk erőt.”

„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.”
(55. Zsoltár 23. vers)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia