Terheink és az Úr
A mai fiatalok energiavámpírnak nevezik
azokat, akik állandóan panaszkodnak, akik nem tudnak másról beszélni, mint a
nehézségeikről, betegségeikről, arról, hogy őket senki sem szereti. S nem
veszik észre, hogy épp ők magányosítják el saját magukat, mert az állandó
kesergésükkel elüldöznek maguk mellől mindenkit.
Bizony, sokan csak azért osztják meg
terheiket, hogy felmentést kapjanak mulasztásaikra, vagy hogy ezáltal
kiprovokálják a társuk sajnálatát. És a problémák kibeszélése, állandó
ismétlése számos esetben azt eredményezi, hogy az illető csak még inkább
elakad, megreked egy önmagának kreált álomvilágban, s addig megy, addig keres,
míg talál egy olyan meghallgatót, aki neki ad igazat.
Mai Igénk mellé álljon itt néhány sor
Ellen G. White Jézushoz vezető út című könyvének Öröm az Úrban című fejezetéből,
mely szintén arra buzdít, hogy terheidet ne esendő emberekkel oszd meg, hanem
azzal, aki valódi megoldást és igazi gyógyulást ad.
„Ne egymásnak panaszoljátok el
gondjaitokat, hanem vigyétek imáitokban Isten elé! Legyen életszabályotok, hogy
kétely vagy csüggedés egyetlen szavát sem ejtitek ki ajkatokon! Nagyban
hozzájárulhattok mások életének felvidításához, amennyiben őket a remény és
vigasz szavaival megerősítitek.
Minden
napnak megvan a maga terhe, gondja és fáradsága; és milyen előszeretettel
beszélünk ezekről! Hány hiábavaló gond hatol szívünkbe, hányszor beszélünk
gondjaink terhéről, annyira, mintha nem volna szeretetteljes, irgalmas
Megváltónk, aki mindig kész kérésünket meghallgatni, és minden időben, minden
nyomorunkban segítségünkre jönni.
Vannak, akik állandóan félelemben élnek, gondokat okoznak maguknak. Bár napról napra láthatják Isten szeretetének kézzelfogható bizonyítékait, állandóan örvendhetnek atyai gondviselésének, de mindezt az áldást észre sem veszik.
Gondolataik
állandóan kellemetlen dolgoknál időznek, melyeknek bekövetkezésétől félnek. És
ha tényleg vannak nehézségek, azok bár jelentéktelenek, mégis elvakítják őket
mindazzal szemben, amikért hálásnak kellene lenniük. Ahelyett, hogy a felmerülő
nehézségek őket Istenhez, az egyedüli Segítőhöz űznék, ellenkezőleg, elszakítják
őket tőle, mert nyugtalanságot, zúgolódást ébresztenek szívükben.
Az előttünk levő küzdelemben
újabb, nem sejtett akadályokra számíthatunk; azonban akár a múltra, akár pedig
az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: "Mindeddig megsegített minket
az Úr!" - "És életeden át tartson erőd!" (5Móz 33:25). A ránk
várakozó megpróbáltatások nem fogják erőnket felülmúlni. Dolgozzunk ott, ahol
alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a megpróbáltatások arányában
kapunk erőt.”
„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot
visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.”
(55. Zsoltár 23. vers)
