A megelégedettség a lelki érettség jele

„Én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudok szűkölködni, és tudok bővelkedni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővelkedésbe és nélkülözésbe egyaránt.”

(Filippi 4:11-12)

Pál apostol a római börtönből írja ezeket a sorokat a filippiben élő keresztény hittestvérei részére, akiktől – feltételezhetően, valamiféle segítséget, gondoskodást kapott, ahogyan erre utal is a 10. versben: „Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre.” Érdekes megfigyelni Pál mondanivalójában az apostol lelki érettségének biztos és határozott jeleit.

(1) Pál nem a Filippiben élő hívektől kapott ajándékért, támogatásért hálás elsősorban, hiszen ő „be van avatva mindenbe”, a bővelködés és a szűkölködés is ismerős számára. Örömét az táplálja, hogy hittestvérei eljutottak lelki fejlődésüknek arra a szintjére, amikor szükségesnek érezték a segítségnyújtást. Gondoskodásuk önkéntes és szívből fakadó lett. Egy kisgyermek elsősorban önmagára gondol, a lelkileg érett ember képes másokról gondoskodni, akár olyan áron is, hogy lemond javakról, előnyökről, vagyis áldozatot tud hozni.

(2) Pál apostol arra is utal, hogy sem a szűkölködés, sem pedig a bővelködés nem billenti ki őt lelki egyensúlyából, mert Krisztusban minden szükséglete kielégítést nyert. Erre utal a 13. versben: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” Valóban lelki érettség kell ahhoz, hogy a nincstelenség ne okozzon kétségbeesést, vagy ezzel ellentétben a gazdagság ne tegyen valakit fennhéjázóvá, gőgössé. Ez csak abban az egyetlen esteben történhet meg, akkor, ha elhisszük, hogy életünk Isten kezében van. Ő az, aki gondoskodik rólunk. Ha kevés van, akkor is hiszi, hogy a szerető Isten meg fogja adni azt, ami feltétlenül szüksége van. Ha pedig több van, akkor fel tudja tenni azt a kérdést, hogy mivégre adott az Isten többet, kinek kell azt továbbadnia?

Elégedetlenség helyett legyünk inkább hálásak. Gondoljunk arra, hogy minden, amink van Istentől kapott ajándék. Nemcsak az ingóságaink, hanem önmagunk, sőt egész életünk és boldogulásunk is az Ő kezében van. Isten pedig annyira szeret bennünket, hogy nem ad kevesebbet, mint a maximumot. Mindig pontosan annyit, ami javunkat, előrehaladásunkat, legfőképpen pedig lelki növekedésünket segíti.

Járj ma nyitott szemmel, vedd észre miért lehetsz hálás, lásd meg mennyi ajándékot kapsz ma Istentől! Ne felejts el köszönetet mondani értük! Legyen szép napod!