A fügefa és a nyár

„A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.”
Máté evangéliuma 24.fejezet 32-33.

A fügefa a szőlő és az olajfa mellett a Szentföld legfontosabb növénye, mely a béke, jólét, a gazdagság és a messiási kor szimbóluma:

„az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak. És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt.” (Mik.4:1-4)

Nem véletlen tehát, hogy Jézus a visszajövetelével kapcsolatban éppen ennek a különleges gyümölcs érésének a példáját említi.

A fügefa ugyanis évente háromszor hoz gyümölcsöt. Ám a három termés minőségében és a héber elnevezésében is eltér egymástól. Az első termés (paggim), a szinte élvezhetetlen előtermés a levelekkel együtt a tél, azaz az esős időszak elmúltával, február tájékán jelenik meg. (Ha nincs elő füge, akkor abban az évben már nem lesz termés, lásd: fügefa megátkozása Máté 21:18)

Ezt követi június környékén a második érés (bikkurah), mely nagyjából a korai fügék helyén fejlődik ki. Ez a termés ízletes, viszont nem lehet hosszan eltárolni.

A fügefa harmadik, kései, különösen bő és finom termését (töena) augusztus-szeptember környékén szüretelik. Ennek a harmadik érésnek a hajtásai indulnak meg tavasszal, melyre Jézus is utalt.

Így, ezzel a példával is visszajövetele jeleinek passzív szemlélése helyett egy aktív, gyümölcsöző életre, felkészült adventvárásra ösztönöz.

„Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.” (2Pét.3:14)