Igyekezet
"Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.” (2 Péter 1:10)
Mit gondol? Ki választ kit? A fiú a lányt, vagy a lány a fiút? Mert, amikor megkérdezem a fiút, azt mondja, hogy ő vitte a virágot. Ha megkérdezem a lányt, azt mondja, hogy ő már rég tudta, hogy virágot fog vinni neki a fiú, és már nagyon várta.
Minden hívő ember emlékszik az elhívására, arra a tapasztalatra, amikor azt határozta el, hogy követni fogja Jézust, vagy amikor eldöntötte, hogyan fogja szolgálni őt. Ez a döntés nagyra becsült, és olyan sokat jelent. Sokan úgy emlékeznek rá, hogy ez az “én elhívásom”. De ki választ kit? C.S. Lewis a híres keresztény író és oxfordi professzor így emlékszik: „Képzeljenek el, Magdalenben, egyedül a szobámban: éj éjt követve, amikor csak egy pillanatra is nem a munkámra figyeltem, éreztem annak kitartó és nem lankadó közeledését, akivel olyan őszintén nem szerettem volna találkozni. Aztán, amitől a legjobban tartottam, bekövetkezett: 1929 Trinity-harmadában feladtam az ellenállást, és beismertem, hogy Isten Isten, majd letérdeltem és imádkoztam; azon az éjszakán talán Anglia legkedvtelenebb és legellenállóbb megtérőjeként.”
A levél írója, aki arra biztat, hogy erősítsük meg elhívásunkat, úgy mutatkozik be, hogy “Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola”. Két verssel később pedig erre biztat: “megismertük Őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.” Milyen tömör összefoglalása ez annak, ahogyan Jézus megküzdött érte a Galileai tengeren, és milyen őszinte beismerése, hogy Jézus volt az, aki kiválasztotta őt, és Jézus volt az, aki elhívta őt azzal, hogy megmutatta neki kegyelmének erejét és szeretetének dicsőségét.
Ha ez így van, akkor nincs mitől félni! Ha Jézus választott engem, és én erre mondtam igent, akkor ma is megőriz és ma is mellettem fog állni, bármi jöjjön is! Akkor nem fogok elkeseredni, és bármi jöjjön, én is Jézust választom!
