Koszos ruhák
„Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az Úr angyala ott állt.”
Zakariás könyve 3:4-5
Koszos voltam. Nagyon koszos. Két napig az erdőt jártuk, barlangban aludtunk, csúsztunk-másztunk mindenféle terepen a nyári melegben. A fehér pólómnak, amiben útrakeltem, már köze sem volt a fehérhez, és semmi másra nem vágytam, mint egy kiadós zuhanyra, tiszta ruhára, és egy ágyra. Mert kimondhatatlanul elfáradtam. És miután otthon mindezt megkaptam, újra embernek éreztem magam.
Ez még az az időszak volt, amikor mindenért más fizetett helyettem. A szüleim bevételéből élt az egész család, ők biztosították a zuhanyt és a tiszta ruhát. Magamtól erre nem lettem volna képes. Sőt, még a túrára is ők adták a pénzt, és a hazajutásomban is nagy szerepet vállaltak.
Ehhez tudnám ma reggel hasonlítani azt, amit Isten tesz. Ő az, aki megadta az esélyét annak, hogy eldönthesd, melyik úton fogsz haladni. Elengedett, hogy menj a saját fejed után, és éld úgy az életedet, ahogy te jónak látod. De minden nap tárt karokkal várt haza.
Nem szólt semmi kárhoztatót, amikor tetőtől talpig koszosan ott álltál előtte. Nem mondta, hogy magadnak csináltad a bajt, hát hozd helyre mindezt egyedül. Nem hordott le a sárga földig, nem minősített téged, és nem fordított neked hátat.
Elvette szennyes ruhádat, elvette minden rossz döntésedet, bűnödet, és azt adta, amit magadtól képtelen lettél volna elérni. Tisztát, díszeset, tökéletest. Mindent adott, amire szükséged volt. Elfogadást, bocsánatot, újbóli bizalmat, új esélyt, lehetőséget.
Hát ragadd meg ma reggel az Ő kezét, és ne engedd el! Krisztus a vérével fizetett érted, a tiszta ruhádért, azért, hogy újból Embernek érezhesd magad. Gondold át jól, és élj a felkínált lehetőséggel! Élj Vele!