A harc és a jutalom
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat
elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság
koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak
énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.”
Pál apostol második levele
Timóteushoz 4. fejezet 7-8. vers
Pál apostol, közelgő halálával kapcsolatban írja le ezeket a
kijelentéseket Timóteusnak. Isten királyi uralmának, országának győzelmes
megjelenésének említésével Isten irgalmasságára és megváltó művére hívja fel
figyelmét, amelynek a szolgálatában áll.
E szavakat olvasva az elmúlás egyáltalán nem negatív csengésű. Az ember,
ha a rábízott feladatot elvállalja, és megtesz mindent azért, hogy azt a lehető
legtökéletesebben végezze, és életének megváltójaként tekint Krisztusra akkor
nagyobb jutalmat kapunk, mint itt a földön bármikor is kaphattunk volna.
Sokszor megkérdezzük magunktól: „Vajon mit is csinálok én itt?” Sokan
sokkal nagyobb élettapasztalattal rendelkeznek, mint én, de erre a kérdésre,
mégiscsak meg kellene találni a kérdést mindenkinek. Mikor elérkezik a földi
élet vége és számot kell adjunk, vajon mit mondanánk a végén? „Igen, mindent
jól tettem, semmit sem bántam meg...” vagy azt, hogy: „hát talán egy-két dolgot
lehetett volna jobban is csinálni.”
Teljes életet csak úgy tudunk élni, ha valóban betöltjük a hivatásunkat,
amit az Isten szán nekünk. Mindig valamilyen hiányérzetünk marad addig, amíg
nem találjuk meg azt, amiben kiteljesedhetünk. Segítsen az Isten, hogy megtalálhassuk
életünk célját, amit betöltve elmondhatjuk, hogy a nemes harcot megharcoltuk,
és futásunkat elvégeztük, a hitet megtartottuk. Ezután pedig jutalmat kapunk.
Kívánom, hogy mindenki részese lehessen ennek a jutalomomnak.
