A Lélek gyümölcse
"A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás."
Pál levele a galáciaiakhoz 5:22-23
„Egyedül az isteni hatalom képes
megújítani az emberi szívet és megtölteni a lelket Krisztus szeretetével, mely
szüntelenül árad azokra, akikért Krisztus meghalt. A Lélek gyümölcse: szeretet,
öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Amikor valaki megtér Istenhez, erkölcsi ízlése megújul, indítékai megváltoznak,
és azokat a dolgokat szereti, melyeket Isten. (…)
Csalódni fognak azonban azok, akik
eltökélt igyekezet nélkül valamiféle varázslatos jellemváltozásra várnak. Amíg
Jézusra tekintünk, nincs okunk a félelemre és a kételkedésre, hisz Ő képes
megváltani mindazokat, akik Hozzá jönnek. Szüntelen félhetünk viszont attól,
hogy régi természetünk újra visszanyeri hatalmát és az ellenség valami olyan
csapdát állít, ami által ismét foglyul ejthet bennünket. Félelemmel és
rettegéssel kell véghezvinnünk megváltásunkat, mert Isten az, aki munkálja
bennünk az akarást és a véghezvitelt jókedvéből. Korlátolt lehetőségeinkhez
mérten olyan szentnek kell lennünk saját körünkben, amilyen Isten az Ő körében.
Képességeinknek megfelelően be kell mutatnunk az igazságot, a szeretetet és
Isten jellemének kiválóságát. Ahogy a viasz felveszi a pecsét lenyomatát, úgy
kell az embernek is felvennie Isten Lelkének képét és megtartania Krisztushoz
való hasonlóságát.
Lelki szépségünknek naponta
növekednie kell. Az isteni minta utánzására való igyekezetünkben gyakran el
fogunk bukni. Gyengeségeink és hibáink miatt sokszor le kell még ereszkednünk,
hogy Jézus lábainál sírjunk. De nem kell elbátortalanodnunk! Imádkozzunk még
lelkesebben, higgyünk még teljesebben, és próbáljunk meg újra, immár nagyobb
állhatatossággal, felnövekedni az Úr hasonlatosságára. Ne saját erőnkben, hanem
Megváltónk erejében bízzunk! Dicsérjük Istent, aki a mi Istenünk és
ábrázatunknak épsége.
Ahol Krisztussal való egység van,
ott szeretet van. Bármilyen gyümölcseink is vannak, azoknak semmi hasznuk nem
lesz, ha a szeretet hiányzik életünkből. Vallásunk lényege az Isten és
embertársaink iránti szeretet. Senki nem szeretheti Krisztust, ha nem szereti
gyermekeit. Ha egyesülünk Krisztussal, akkor az Ő értelme lesz bennünk.
Tisztaság és szeretet ragyog jellemünkben, életünket pedig szelídség és igazság
uralja. Még az arckifejezésünk is megváltozik. A lélekben lakozó Krisztus
kiárasztja átalakító erejét, és a külső megjelenés a belül uralkodó békéről és
örömről tesz bizonyságot. Úgy iszunk Krisztus szeretetéből, mint ahogyan a
szőlővessző veszi táplálékát a szőlőtőből. Ha Krisztusba oltattunk, ha rostról
rostra egyesültünk az élő szőlőtővel, akkor azt élő gyümölcsök gazdag
fürtjeivel fogjuk igazolni. Ha kapcsolatban vagyunk a világossággal, akkor a
világosság csatornáivá válunk, és szavainkkal és tetteinkkel fényt fogunk
árasztani a világban. Az igaz keresztények össze vannak kapcsolódva a mennyel,
a földdel; és a véges embert a végtelen Istennel összekötő szeretet kötelével.
A Krisztus arcán ragyogó világosság követőinek szívében is világít - az Atya
dicsőségére.
Szemlélés által változunk el.
Miközben az isteni minta tökéletességén elmélkedünk, teljes átalakulásra és az
Ő tisztasága szerinti megújulásra vágyakozunk. A jellembeli változás az Isten
Fiában való hit által megy végbe. Az engedetlen gyermek Isten gyermekévé válik.
Átmegy a halálból az életbe, lelkivé és a lelki dolgok megértőjévé válik. Isten
bölcsessége megvilágítja értelmét, s így csodálatos dolgokat lát meg a
törvényből. Miután egy ember megtér az igazság által, a jellemátalakulás
munkája tovább folytatódik életében. Megértésének mértéke növekszik. Mivel
Isten engedelmes gyermekévé vált, Krisztushoz hasonlóan gondolkodik. Isten akarata
saját akaratává válik.
Szellemi gyarapodásban lesz része
annak, aki visszafogottság nélkül Isten Lelkének vezetésére bízza magát. Isten
szolgálatában olyan iskolázottságra tesz szert, mely nem egyoldalú és hiányos,
így nem egyoldalú jellemet eredményez. Krisztus iskolájában az ember
kiteljesedett és kiegyensúlyozott jellemet formál. Az ingadozó akaratban és
erőtlen jellemben megmutatkozó gyengeség vereséget szenved, mert szüntelen
Istennek élve az ember olyan szoros kapcsolatba kerül Krisztussal, hogy
gondolkodása azonos lesz az Övével. Krisztussal eggyé válva alapelvei tiszták
és erősek lesznek. Értelmi képessége kitisztul, és Istentől jövő bölcsességről
tanúskodik. (…) A törvényszegőnek megbocsátást felajánló megváltás olyan
igazságot ajándékoz az embernek, mely ki fogja állni a Mindenható szigorú
vizsgálatát. Ez az igazság örök életet és örömöt nyújt, és képesíti elfogadóját
az Isten és az ember ellensége felett való győzelemre. Az alázatos emberek
örvendeznek, amikor erről az igazságról hallanak."
(Ellen Gould White: Szemelvények I.)
