Különös gondviselés

„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.”

Zsoltár 55:23

Amikor 1944. október 15-én a rádióban háromszor is beolvasták a kormányzó közleményét, amelyben bejelentette az ideiglenes fegyverszünetet és arra kért minden becsületes magyar embert, hogy kövesse őt „a magyarság megmentésének áldozatos útján”, a Székely Bertalan utca 13. szám alatti ház lakói is reménykedve gondoltak arra, hogy nincs már messze a megpróbáltatás vége. Michnay László legalábbis ezzel bátorította családját és azokat a zsidó származású embereket, akik az igazságtalan törvények miatt menekültek hozzá, és akiket gyülekezetének segítségével bújtatott. Az üzenet azonban nem jutott el a harcoló csapatokig, a kiugráspárti minisztereket leváltották és másnapra a kormányzást a nyilaskeresztes párt vette át, akik kíméletlenül folytatták az antiszemita törvények végrehajtását. Ebben az időben sokan imádkoztak és próbáltak segíteni az egyházelnöknek úgy Budapesten, mint vidéken. Sokan odaadták saját papírjaikat, személyi okmányaikat, mások menedéknek használható lakásokat kerestek, néhányan élelmet gyűjtöttek, de voltak olyanok is, akik megpróbálkoztak a lehetetlennel is: gyermekeket mentettek ki a gettóból.

A fekete egyenruhások dühe egyre nőtt, sorra kutatták át a házakat, egymást érték a razziák. Sokakat elfogtak nyilvános helyeken, közfürdőkben, másokat feljelentések alapján vittek el. Mindenki tudta, hogy előbb-utóbb sor fog kerülni az imaházra is, a lelkészlakásra és az irodára is, ami be is következett több alkalommal. De egyszer sem találtak senkit sem a kutató katonák és nem is vittek el onnan senkit annak ellenére, hogy családok rejtőztek a pincében és a padláson, sőt még a kórus karzati lépcsős dobogója alatt is. Egyfajta különös gondviselés vigyázott rájuk. Amikor a nyilasok behatoltak a mellékhelyiségbe, kemény csizmájuk alatt döngött a fapadló és az alatta levő „üres” helyiség viszhangzott. De nem jutott eszükbe megnézni, hogy azt a padlót fel lehet-e emelni. A háború végén túlélők és megmentők együtt dícsérték az Istent. Csak később tudták meg, hogy Uruk különös módon segített rajtuk. Majdnem a házzal szemben lakott egy elszánt nyilaspárti férfi, aki maga is több alkalommal feljelentett másokat, de Isten Michnay Laci bácsit kedvessé tette előtte és ezért több alkalommal is megakadályozta a tervezett házkutatást, máskor pedig előre figyelmeztetett. Senki nem érti, miért tette ezt. A túlélők, a szemtanúk azonban Isten különös gondviselésének tulajdonítják az esetet, amit válaszként kaptak buzgó imájukra.