Vendégszeretet Jézus nevében
„Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.”
(Márk 9:37)
Azt gondolom, van okunk a szégyenkezésre és megtérésre (értsd: gondolkodás és cselekedet megváltoztatására) amikor a gyermekekhez való viszonyunkra tekintünk. Egyszer szeretjük, kényeztetjük, tanítgatjuk őket, máskor viszont mellőzzük, elfeledkezünk róluk, terhesnek találjuk a jelenlétüket.
Hányszor látunk „lepasszolt” gyerekeket a nagyszülőknél, hányszor nézetjük vele a mesét, miközben rendkívül fontos és sürgős dolgainkat végezzük.
A gyülekezeteinkben is általában több a terv velük kapcsolatban, mint a megvalósult program.
Mi felnőttek, legtöbbször úgy beszélünk felnőtteknek való kérdésekről, mint ha tudomást sem vennénk az esetlegesen jelenlévő gyermekekről, vagy ha mégis, talán azt gondoljuk, úgysem figyel, úgysem érti miről van szó.
Nem nagy dolgok ezek. Mindennaposak. Nem is mindig tudunk ellene tenni.
DE. A Biblia nem egy helyen beszél arról, hogy életünket és sorsunkat éppen nem nagy, mindennapos dolgok határozzák meg. Kinek adtunk enni, inni? Kinek segítettünk ügyes-bajos dolgában? Hogyan fogadunk be, és el egy kisgyermeket…? egyáltalán, hogy mit tartunk nagy és kis dolognak?
Az egymással versengő tizenkét tanítványnak is megvolt mérővesszője, amivel szépen meghatározták ki és mi számít nagy dolognak, ill. ki miért lesz majd nagyobb király Isten országában (természetesen ezt a királyságot nagyon is a földi viszonyok között álmodták meg).
Ekkor Jézus odaállít egy kisgyermeket, mintegy élő példabeszédet, és emlékeztető oszlopot. Igen, Isten így méri a nagyságot.
A tanítványokhoz hasonlóan szeretjük a látványos dolgokat, a látványos sikereket.
Együtt lenni Jézussal a megdicsőülés hegyén – ez igen.
Csodát tenni, gyógyítani, „nagy” emberek társaságában lenni – ez is nagy dolog.
De ki törődik egy kisgyermekkel, miközben más dolgokat hamarabb észrevesznek és elismernek.
Ki szolgál olyanoknak is, akik talán soha nem viszonozzák?
Ki szolgál olyanoknak is, akik talán soha nem viszonozzák?
Dobjuk el a régi mércénket és tegyünk ma Jézus nevében kis és nagy dolgokat, a kicsi és nagy emberekkel egyaránt.
