Dicsőség Istennek
„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”
(Lukács evangéliuma 2. fejezet 14. vers)

Hangzott az angyalok szava a pásztorok felé, akik legalább annyira várták a Messiást, mint mai világ, legalább annyira áhítoztak a megváltás után, mint ma is sok testi és lelki szegény. Néhány egyszerű mondat várva várt vágyuk teljesedését hirdette.

„Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.” (Luk. 2:11-12)

Mert a dicsőség nem más, mint Isten jelleme. Nem más, mint az a szeretet, mellyel körülveszi hűtlenné vált teremtményeit. Mely a földre született kétezer éve.
De mi a dicsőség?
Mikor Mózes szerette volna látni Istent, az Örökkévaló úgy válaszolt: „könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.” (1móz.33:19) A dicsőség Isten jelleme, szeretete. Melyet Mózes fenn a hegyen szemlélt és sugárzott tőle az arca.

Isten dicsősége akkor és ma is megtapasztalható itt a földön. S hogy ki veheti észre? A mondat második felének pontosabb fordítása rávilágít erre: „a földön békesség a jóakaratú emberekben”.

A dicsőség, vagyis az isteni szeretet csak azok számára válik nyilvánvalóvá, akik szívük mélyén vágynak rá, akik nem mások békességének kárára élnek.

Jézus emberré létele azonban nem mindenki számára hozta el a békét. Gyűlölet és harag lakott sokak szívében, akik kezdettől fogva meg akarták ölni. Heródes, a farizeusok, írástudók bár tudták, fizikailag látták, mégsem tudott hatással lenni rájuk a Megváltó, mert ott belül burjánzott a rosszindulat.

Most kétezer év távlatából ez az angyali üdvözlet nekünk szól. Egy mondat, mely önvizsgálatra késztet: Nyugtalan vagy? Lelki békére éhezel, és nem tudod, mi módon lelheted meg?

Van egy jó hír a számodra: az isteni béke keres téged. Ez a béke azonban nem egyenlő azzal, hogy semmi rossz nem történhet veled. Ez a béke nem a körülményektől függ. Ez a béke maga Jézus, aki „vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak.” (Luk.2:34)
Dönts tehát, hogy számodra mit jelent!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia