A tanítványok boldogsága
Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg."
Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg."
Lukács evangéliuma 10:23-24
Misszióút erszény, tarisznya és plusz saru nélkül. Nem olyan kényelmes, mert bár cipekedni nem kell, de csak az van, amit eléd raknak. Nincs bevásárlókörút, kedvenc ételek csak így, vagy úgy elkészítve, hanem „azt egyétek, amit elétek tesznek” van. Nincs rövidtávú, középtávú és hosszútávú gondoskodás magunkról, hanem bizalom van Istenben, Aki a mindennapit ki fogja rendelni. Lehet, hogy nem többet a hollók csőrében éppen elférő adagoknál, vagy a szegények asztaláról jutó egyszerű ételnél, de annyiról mindig gondoskodik.
Még az ördögök is engednek a tanítványoknak - ez már igen. Így már érdemes egy kicsit koplalni, meg nehézségeket felvállalni. Pedig Jézus azt mondta, hogy ne így gondolkozzunk: ne annak örüljünk, ha az ördögök is engednek, hanem annak örvendezzünk, hogy a nevünk fel van írva a mennyben.
Milyen jó volt Jézus tizenkét tanítványának, a hetven tanítványnak és a névtelen kortársaknak Jézust látni. Még jobb volt annak, akit Jézus meggyógyított, vagy feltámasztott. De mi is boldogok lehetünk, mert bár mi nem látjuk Jézust a saját szemünkkel még, de mi tudjuk, hogy milyen volt, mert a Biblia pontosan leír mindent, ami lényeges. Sokkal jobb nekünk, ha ismerjük Jézust, bár nem látjuk az arcát, mint Pilátusnak, vagy Heródesnek volt, akik szemtől-szemben beszélgettek Vele, mégsem ismerték fel, mint Megváltót.
Nekünk még azoknál az ószövetségi nagy hithősöknél is jobb, akik ugyan tudtak a majdan megérkező Messiásról, akiről bár sok apróbb és nagyobb eseményt és körülményt lehetett ismerni a próféciákból, de ők nem tudták egészen pontosan, milyen is lesz. Ezért történhetett meg, hogy az ószövetségi pontos próféciák ellenére Jézus korának legnagyobb vallási tudósai, akik kívülről ismerték az Írásokat, mégsem párosították a Messiás szóhoz Jézust.
Az ószövetségi próféták nem tudták, hogy a megrepedt nádszál el nem törése azt is jelenti majd, hogy Jézus megmossa áruló tanítványának a lábait az árulás előtti utolsó percekben. Ők nem tudhatták, hogy Jézus a Gecsemáné kertben, amikor mintha egy gyilkost vagy egy rablót akartak volna elfogni, úgy körbevették, akkor Jézusnak az lesz a legfontosabb, hogy a tanítványait szabadon engedjék el. Nem tudták, hogy Jézus sírni fog a legjobb barátja temetése után, mert az ő rokonaival együtt szánni fog mindenkit ezen a földön, akinek valaha is el kell veszítenie valakit, aki fontos neki.
Nekünk jobb, mint bárkinek az Ószövetség idején, de jobb a tanítványoknál is, mert mi értünk majdnem mindent, ami Jézusra vonatkozó prófécia volt. Utólag könnyebb beazonosítani, ami előre még talányosnak tűnt. Sok próféta és király szerette volna látni, amit Jézus tett, de pont akkor, amikor történnek az események, mindig nehezebb jól érteni. Az események folyamatának van egyfajta késleltetése, amely arról gondoskodik, hogy amikor később egy teljesebb képet látunk az események nagyobb vonulatáról, akkor jobban értjük őket.
