Kitartó szolgálat
„És mondjátok meg Arkhippusnak:
Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban,
hogy azt betöltsed!”
„És mondjátok meg Arkhippusnak:
Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban,
hogy azt betöltsed!”
Kolossé 4:17
A kolossé levél végén Pál apostol arra kéri a gyülekezetet, hogy adják át üdvözletét Arkhippusnak, aki a gyülekezet egyik tisztségviselője lehetett. Nem sokat tudunk róla, hiszen összesen kétszer kerül említésre a neve az Újszövetségben (Kolossé 4:17; Filemon 1:2), mindkét alkalommal Pál leveleiben.
Minden bizonnyal valamiféle fontos feladata lehetett a kolosséi közösségben, hiszen „vállalt szolgálatról” beszél az apostol, amiben hűséget kell tanúsítania. A filemoni levélben Pál apostol „bajtársnak” nevezi őt, ami arra enged következtetni, hogy az apostol küzdőtársa lehetett, sok veszélyt, bajt és szenvedést is elhordozva az evangélium hirdetésének ügyéért.
Az Arkhippusnak szóló apostoli intelem mindannyiunknak szól. Vigyázzunk a szolgálatra, vagyis az Úrtól kapott megbízásra úgy tekintsünk, mint valami drága feladatra, amiben egyrészt jogunk, másrészt kötelességünk helytállni. Isten tervében mindenkink megvan a maga helye. Gyülekezeteink tagjai közül senki sem lehet „munkanélküli”, hiszen a Szentlélekisten személyre szabott képességeket és lelki ajándékokat ad mindenkinek, hogy azokat Krisztus szolgálatában kamatoztassa.
Pál apostol felhívásából megtanulhatjuk azt is, hogy időről-időre szükségünk van arra, hogy számot adjunk a ránk bízott szolgálatról. Tudhatjuk ugyan, hogy Isten milyen feladattal bízott meg minket, ismerhetjük képességeinket, mégis megtörténhet, hogy nem töltjük azt be, nem tesszük, amit tennünk kellene. A tisztséget nem csak viselni kell, hanem hűséggel be kell azt tölteni!
Ma reggel gondoljunk arra, Istennek szüksége van ránk! Mindannyiunknak adott megbízást, feladatot, amiben helyt kell állnunk. Ő megadja a szükséges erőt, bölcsességet, és képességet, a mi részünk pedig, hogy készségesek legyünk, és engedelmeskedjünk. Imádkozzunk azért, hogy a mi válaszunk is olyan legyen, amilyen Ésaiás próféta válasza volt, amikor az Úr szolgálatra hívta őt: „És hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” (Ésaiás 6:8).
Isten segítsen bennünket, hogy felismerve Istentől kapott megbízatásunkat, mindig helytálljunk abban, s megtapasztaljuk az Úrért végzett szolgálat múlhatatlan örömét.
