Bizalom - olimpia

” ...amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. "
(János 16,13)

A kínai nyári olimpia hatására a nemsokára nyolcéves lányom sportágat váltott és elkezdett judozni, aminek én magam is „áldozatául” estem. Eleinte csak elkísértem őt, majd, mivel jó kihívásnak tűnt, meg azért is, mert fizikailag komoly erőpróbát jelent, beálltam a sorba. Az első földharc alkalmával beleestem a kezdők hibájába: mindenáron győzni akartam. Jól elpáholtak. Azóta sokat tanultam. Az ellenfél iránti tiszteletet, erőm beosztását, technikai fogásokat. Amint ez lenni szokott, most kezdek rájönni, milyen hosszú tanulási folyamat előtt is állok. A mester megmutatja, mit kell csinálni, s minél többet és odaadóbban gyakorolok, annál jobban fog menni.

Gyakran hisszük azt, hogy a hitélet terén más törvények uralkodnak. Pedig mindegy, hogy miben szeretnél jobb lenni, ahhoz az kell, hogy gyakorold, amennyit csak lehet. Gyakorolni kell az autóvezetést, az idegen nyelvek használatát, a főzést, hogy csak néhány hétköznapi példát említsek.

Még inkább igaz ez emberségünk megélésének viszonylatában. Ha keveset találkozunk a párunkkal, ha ritkán e-mailezünk a barátainkkal, ha nem hívjuk fel időnként ismerőseinket, akkor bizony „kijövünk a gyakorlatból”, azaz nem fejlődik az adott kapcsolat.

A Szentlélek általi vezetés legalább annyira kapcsolat alapú, mint amennyire ismeretek függvénye. Sőt inkább függ az imakapcsolattól, mint elméleti ismeretektől, bár e kettő nem zárhatja ki egymást. Érteni Isten hangját, úgy tapasztaltam, döntések kérdése. Minél gyakrabban döntök úgy, hogy követem a mennyei tanácsot, annál inkább növekszik a bizalmam a tanácsok Forrása iránt –„Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan.” Zsolt 147,5 –, s ahogyan növekszünk az iránta táplált bizalomban, hitben, úgy növekszik a feltárt „igazságok” száma, jelentősége is.

Ellen G. White így ír a Krisztus példázatai - című könyvének 228. oldalán: „A mennyben is állandóan fejlődni fogunk. Milyen fontos tehát, hogy ebben az életben miként alakul jellemünk!”

Fejlődjünk hát Urunk iránti bizalomban, mert az ismeret, amit Ő tud adni, kizárólag ebben a formában sajátítható el.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás