reggeli dicséret

Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. Efézusi levél 2. fejezet 10. vers Az elmúlt közel 1 év alatt, volt "szerencsém" a legrosszabb élethelyezetekkel találkozni a munkám során. Az emberi élet egyik legnagyobb kihívása a kilátástalanság és amikor ezt megtapasztaljuk, akkor nem csak a helyzetből kivezető utat nem látjuk, hanem a helyünket, a feladatunkat vagy épp az értékünket sem. A kilátástalan helyzet magával hoz feszültséget, félelmet, dühöt és nem ritkán kiábrándultságot abból, hogy Valaki kézben tartja a helyzetet. Tapasztalat - és gondolom, nem csak az enyém - minden kilátástalannak tűnő helyzetből van kiút, csak várni kell... Eszembe jut két bibliavers, ami kiegészíti a fenti igehelyet. A Zsoltár író így fogalmaz: Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. (Zsolt.100:3) Nem a magunkéi vagyunk. Ezzel együtt p...

Az Úr megváltottai megtérnek, ujjongva mennek a Sionra, örök öröm koronázza fejüket. Vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a bánat és a sóhaj. Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, ember fiától, aki csak olyan lesz, mint a fű? Ézsaiás könyve 51. fejezet 11–12. vers Ézsaiás könyvében Isten egy szorongó, bizonytalan néphez szól. Nem azt ígéri, hogy nem lesznek nehézségeik, hanem azt, hogy Ő velük lesz és Isten jelenléte erősebb minden félelemnél. Ezután hangzik el egy különös kérdés. „Miért félsz halandó embertől?” Mintha azt kérdezné, miért adsz ekkora hatalmat valakinek, aki ugyanolyan törékeny és mulandó, mint te? Miért félsz annyira mások véleményétől, a jövőtől, a háborútól, a gazdasági bizonytalanságtól vagy akár a klímaváltozástól, amikor az életed végső soron nem emberek kezében van? A legtöbb csatát nem kívül, hanem belül vívjuk meg. A külső körülményeket sokszor nem tudjuk megváltoztatni, de azt igen, hogy kiben bízunk. Ha minden biztonságunkat a körülmény...

Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. Máté evangéliuma 6. fejezet 6. vers Gyerekként nagyon nem szerettem imádkozni. A gyülekezetünkben amikor elhangzott a mondat "imádkozzon akit a lélek indít!" pontosan tudtuk hogy ki fog imádkozni. Sőt mi több, pontosan tudtuk a sorrendet is, és még a hosszakat is meg tudtuk tippelni. Volt egy néni, aki rendszerint több mint 5 percen keresztül imádkozott (ami akkor végtelenül hosszúnak tűnt). Az ima számomra azt jelentette hogy ezzel a felnőttek megmutatják egymásnak, hogy ki a szentebb. Ahogy felnőttem továbbra sem erősségem az ima. Főleg a hangos, közösségi ima. Sokkal jobban élvezem a négy fal közti beszélgetéseket Istennel. Amikor csak mi vagyunk, és elmondhatok bármit. Ezt próbálom megtanítani a gyermekeimnek is. A minap a kislányom imádkozott egyik este. Körülbelül így szólt az imája: ...

A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene – ahogy mondogatjátok. Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban!  Ámósz próféta könyve 5:14-15 Minden napunk, minden reggelünk úgy indul, hogy keresünk valamit. Keressük a telefon ébresztőjének kikapcsológombját, keressük, milyen ruhát vegyünk fel aznap, keressük a slusszkulcsunkat, stb; de nem csak szó szerint, hanem átvitt értelemben is. Felkelünk, és elhatározzuk, hogy ma pénzt fogunk keresni, vagy megoldást egy problémánkra, lezárást egy élethelyzetre, és még sorolhatnám, mi mindent szeretnénk megkeresni egy nap alatt. Még egy szabadnap is azzal telik, hogy egy kis nyugalmat, békét keresünk. És a keresés úgy általában egy igen aktív cselekvés. Ha valamit meg szeretnénk találni, akkor különösen arra a dologra összpontosítunk, és akár még komfortzónánkból is hajlandóak vagyunk kimozdulni, ha hisszük, hogy esélyünk van megszerezni azt. Ámós...

Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. Zsoltárok könyve 32:3-5 A titkok izgatják az emberek fantáziáját. Mások titkainál azonban sokszor sokkal izgalmasabb, ha nekünk vannak titkaink! És kisgyermek korunktól kezdve mindannyiunknak vannak. Ezek között vannak édes és keserű titkok is. Édes titkok azok, amiket soha nem kell (vagy kellene) szégyellnünk, ha kiderülnek. Például amikor utolér az első szerelem, ami ráadásul kölcsönös; amikor kiderül, hogy év végén megkapjuk a jobbik jegyet, amin sok múlhat a felvételinél, és a szüleink még nem tudják az örömhírt; amikor megkapjuk azt az állást, amiért a párunkkal imádkoztunk, de ő még nem tudja; amikor az ultrahang felvétel végre egy kis mozgó valamit (valakit) mutat a csírazsákban, és ...

Én és az Atya egy vagyunk. János evangéliuma 10. fejezet 30. vers Lelkipásztorként gyakran kapok meghívást különböző protokolláris eseményekre, ahol a többi, környezetemben szolgáló lelkésszel veszünk részt – legyen szó emlékmű avatásáról, adventi gyertya meggyújtásáról, vagy más városi eseményről. Ilyenkor előfordul, hogy én kapom a meghívást, máskor pedig az általam pásztorolt gyülekezet. Ami azonban minden ilyen alkalomra igaz, az az, hogy amikor részt veszek ezeken az alkalmakon, nem önmagamat, hanem a gyülekezetemet, sőt, az egyházat képviselem, amelyben szolgálok. Egész jól értjük, hogy ez mit jelent. Ha lelkipásztorként nyilvánosan támogatom egyik, vagy másik politikai pártot, a hallgató joggal gondolhatja, hogy én az egész egyház képviseletében teszem azt. Ha lelkészként véleményt mondok egy társadalmi kérdésben, értelmezhető úgy is, hogy az egyházam nevében tettem, az egyházat képviselem a véleményemmel (akár így van, akár nem). János, az evangélista legfőbb célja, hogy az ált...

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Római levél  8. fejezet 38-39. vers Hogy egy kapcsolatom milyen erős, hogy mennyire szeret, ragaszkodik hozzám a másik, az mindig hosszútávon és a nehézségekben mutatkozik meg. Pál apostol a legerősebbel kezd: Nem választhat el a halál. Pedig ha valami, akkor  halál mindenkit elválaszt a szeretteitől, mert az élet végét, a gondolkodás végét, az érzések végét, mindennek a végét jelenti a legtöbb ember szerint. Istentől azért nem választhat el minket, mert Ő nagyobb és erősebb a halálnál. Aztán azt mondja, nem választhat el minket az élet. Pedig ezt is nagyon jól ismerjük. Az élet sokmindent hozhat! Ki az, aki nem veszített el egy barátságot elköltözés miatt, vagy csalódás miatt, mert az élet dolgai megvá...