Édes és keserű titkaink

Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.

A titkok izgatják az emberek fantáziáját. Mások titkainál azonban sokszor sokkal izgalmasabb, ha nekünk vannak titkaink! És kisgyermek korunktól kezdve mindannyiunknak vannak. Ezek között vannak édes és keserű titkok is.

Édes titkok azok, amiket soha nem kell (vagy kellene) szégyellnünk, ha kiderülnek. Például amikor utolér az első szerelem, ami ráadásul kölcsönös; amikor kiderül, hogy év végén megkapjuk a jobbik jegyet, amin sok múlhat a felvételinél, és a szüleink még nem tudják az örömhírt; amikor megkapjuk azt az állást, amiért a párunkkal imádkoztunk, de ő még nem tudja; amikor az ultrahang felvétel végre egy kis mozgó valamit (valakit) mutat a csírazsákban, és ezt még csak mi tudjuk, és így tovább. Ezek az édes titkok, amiket alig várunk, hogy megosszuk azokkal, akik igazán fontosak nekünk (nem a Facebook nagyközönségére gondolok).

És vannak keserű titkaink is. Ezek – könnyű kitalálni – azok a titkok, amikről szeretnénk, ha soha senki nem tudná meg őket. Ezeket nem kürtöljük világgá, mert szégyelljük. Jó esetben az kívánjuk, hogy bárcsak ne is volnának! Ilyenek a kudarcaink, a bukásaink, a fogva tartó káros vágyaink és szenvedélyeink, a bűneink és a többi, lelkünket és testünket is megnyomorító tapasztalataink.

A keserű titkokkal éppen ez a baj: tönkre teszek minket. Dávid nagyon szemléletes képekkel írja le ezt az idézett zsoltárban. Amíg rejtegette a bűnét, amíg Isten előtt is el akarta tagadni, amíg kifelé is úgy mutatta, mintha minden rendben volna, folyamatosan nyomasztotta, emésztette az, amit tett.

Lehet, hogy nekünk is vannak ilyen keserű, terhelő titkaink. A megoldás számunkra is az, ami Dávid esetében volt: minden takargatás – értsd: magyarázkodás, kifogáskeresés, mentegetőzés – nélkül mondjuk el Istennek, úgy, ahogy volt, és kérjük, hogy bocsásson meg! És higgyük is el, hogy megbocsát! Higgyük el azért, mert megígérte, és ennyi elég. S ha ezt megtesszük, bűnösökből, akiket tönkretesz a bűnük, Isten bocsánatot nyert, felszabadított gyermekeivé válunk.

Mi a te döntésed a titkaiddal kapcsolatban?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jabéc imája

A hangya példája

Ez nem az a nap!