Édes és keserű titkaink
Míg hallgattam,
kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert
éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári
hőségben. Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam.
Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te
megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.
A titkok izgatják
az emberek fantáziáját. Mások titkainál azonban sokszor sokkal
izgalmasabb, ha nekünk vannak titkaink! És kisgyermek korunktól
kezdve mindannyiunknak vannak. Ezek között vannak édes és keserű
titkok is.
Édes titkok azok,
amiket soha nem kell (vagy kellene) szégyellnünk, ha kiderülnek.
Például amikor utolér az első szerelem, ami ráadásul kölcsönös;
amikor kiderül, hogy év végén megkapjuk a jobbik jegyet, amin sok
múlhat a felvételinél, és a szüleink még nem tudják az
örömhírt; amikor megkapjuk azt az állást, amiért a párunkkal
imádkoztunk, de ő még nem tudja; amikor az ultrahang felvétel
végre egy kis mozgó valamit (valakit) mutat a csírazsákban, és
ezt még csak mi tudjuk, és így tovább. Ezek az édes titkok,
amiket alig várunk, hogy megosszuk azokkal, akik igazán fontosak
nekünk (nem a Facebook nagyközönségére gondolok).
És vannak keserű
titkaink is. Ezek – könnyű kitalálni – azok a titkok,
amikről szeretnénk, ha soha senki nem tudná meg őket. Ezeket nem
kürtöljük világgá, mert szégyelljük. Jó esetben az kívánjuk,
hogy bárcsak ne is volnának! Ilyenek a kudarcaink, a bukásaink, a
fogva tartó káros vágyaink és szenvedélyeink, a bűneink és a
többi, lelkünket és testünket is megnyomorító tapasztalataink.
A keserű titkokkal
éppen ez a baj: tönkre teszek minket. Dávid nagyon szemléletes
képekkel írja le ezt az idézett zsoltárban. Amíg rejtegette a
bűnét, amíg Isten előtt is el akarta tagadni, amíg kifelé is
úgy mutatta, mintha minden rendben volna, folyamatosan nyomasztotta,
emésztette az, amit tett.
Lehet, hogy nekünk
is vannak ilyen keserű, terhelő titkaink. A megoldás számunkra is
az, ami Dávid esetében volt: minden takargatás – értsd:
magyarázkodás, kifogáskeresés, mentegetőzés – nélkül
mondjuk el Istennek, úgy, ahogy volt, és kérjük, hogy bocsásson
meg! És higgyük is el, hogy megbocsát! Higgyük el azért, mert
megígérte, és ennyi elég. S ha ezt megtesszük, bűnösökből,
akiket tönkretesz a bűnük, Isten bocsánatot nyert, felszabadított
gyermekeivé válunk.
Mi a te döntésed a
titkaiddal kapcsolatban?