Ki vagy nekem?
(Lukács evangéliuma 9:20)
Vannak a vizsgákon könnyű kérdések bemelegítésként. Aztán egyre nehezebb és nehezebb kérdések jönnek. A legnehezebb kérdéseket akkor hallottam, amikor azt mondták: "Nos, akkor az ötösért feltennék néhány kérdést!" Még most is érzem a pánikérzést: ez nem fog menni, ez túl nehéz lesz. A jelesért keményen meg kell dolgozni!
Jézus sokszor kérdezett. Úgy tűnik, hogy szokása volt kérdésekkel tanítani. Az érdekesség, hogy Jézus kérdései egyáltalán nem tűnnek nehéznek. Jézus azzal fordul először a tanítványokhoz, hogy kinek mondják az emberek? És máris záporoznak a válaszok: "Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek; némelyek pedig azt mondják, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta". El tudom képzelni, hogy mennyire elégedettek lehettek a teljesítményükkel a tanítványok. Mennyire örülhettek, hogy ilyen pozitív válaszokat mondhattak Jézusnak, hogy nem kellett rossz hírt mondaniuk. Az emberek elvégre nagy emberekkel azonosították Jézust. Nagyszerű válaszok, de Jézus feltesz egy újabb kérdést az ötösért: "Hát ti kinek mondotok engem?" Micsoda elképzelhetetlen kérdés? Hát miért nem azt kérdezi Jézus, hogy hány példázatot mondott összesen? Vagy hogyan végződik a Hegyi beszéd? Vagy milyen bizonyítékai vannak isteni eredetének? Elvégre milyen igazságtalan lenne, ha egy vizsgán a tanár hirtelen azt kérdezné: "Eddig nagyon jól felelt, mindent tudott! Most az ötösért! Mit gondol rólam?"
A tanítványok elképedve hallgattak. Vajon mi lenne a jó válasz? Te vagy a Teremtő? Te vagy a Mindentudó? Te vagy az Örökkévaló? Mi a jó válasz Jézus kérdésére?
TE VAGY A MEGVÁLTÓ! És ez a válasz még az utolsó ítéletnél is kiérdemli a jelest!
Tényleg: Kicsoda nekem Jézus?
