Egyszer minden kiderül
„Mert nincs oly
titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne
tudódnék, és világosságra ne jőne.”
(Lukács evangéliuma
8. fejezet 17. vers)
Jézust gyógyításai,
csodatettei és tanításai nyomán mindig nagy tömeg vette körül. Hallgatói között
mindig voltak kételkedők, kötekedők, farizeusi megfigyelők, kíváncsiskodók,
csodavárók, és őszinte keresők.
S mikor nézte őket,
a magvetőről szóló példázatával arra világított rá, hogy Ő, mint Teremtő ismeri
indítékaikat, gondolataikat, szívük minden titkos vágyát. S mily nagy tanulság
ez nekünk is!
„A bűnt lehet titkolni,
tagadni, leplezni apa, anya, feleség, gyermekek és barátok előtt; lehet, hogy
egyáltalán nem gyanítja senki sem, de a mennyei lények előtt leplezetlen. A
legsötétebb éj sötétje, minden álnok, titkos mesterkedés sem képes egyetlen
gondolatot sem eltakarni az Örökkévaló elől.
Isten pontos feljegyzést őriz
minden hamis számvetésről és minden tisztességtelen ügyről. Őt nem téveszti meg
a kegyesség látszata. Tévedhetetlenül ítéli meg a jellemet. Az embert
megtévesztik a romlott szívű emberek, de Isten átlát minden álruhán; Ő olvas az
ember szívében.
Micsoda ünnepélyes gondolat! Egyik nap a másik után az örökkévalóságba torkollik újabb feljegyzésekkel terhelve meg a mennyei könyveket. Az egyszer kimondott szavakat vagy végrehajtott tetteket nem lehet többé meg nem történtté tenni. Az angyalok feljegyzik mind a jót, mind a rosszat.
Mégis milyen kevéssé érdekli az
embert az a feljegyzés, amelyre mennyei lények tekintete esik. Ha a látható és
láthatatlan világot elválasztó lepel fellebbenhetne, és az ember láthatná,
amint egy angyal feljegyez minden szót és tettet, amely az ítéletkor ismét
előkerül, naponta mennyi szó maradna kimondatlanul és mennyi cselekedet elvégezetlenül!
A mennyei könyvek felfedik az
eltitkolt önzést. A mások iránti kötelességek elmulasztásáról is feljegyzés
készül, és arról is, ha megfeledkezünk a Megváltó kívánalmairól. Az ember látni
fogja, milyen sokszor fordította Sátán szolgálatára idejét, gondolatait és
erejét, ami pedig Istent illette volna meg. Szomorú az a feljegyzés, amit az
angyalok a mennyben készítenek.
Értelmes lényeket, Krisztus állítólagos
követőit leköti a világi javak szerzése és a földi örömök élvezete. Pénzt,
időt, erőt áldoznak hivalkodásra és önző élvezetekre. De imádkozásra, a
Szentírás kutatására, lelkük megalázására és bűneik megvallására csak rövid
pillanatokat fordítanak.” /részlet, E.G.White; Nagy Küzdelem, A vizsgálati
ítélet c. fejezetből/
Épp ezért „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne
keményítsétek a ti szíveiteket!” (Zsid.3:15)
