Az Úr ölelésében

Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték. Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren.

Vannak, akik a hajókról látták a tengeri élőlények végtelenül változatos rajzását, és látták bennük az Úr életet adó kreativitását.

Vannak, akik a parton állva látták a viharos óceán nagy hullámait, és érezték az Úr sziklákat morzsoló, visszatarthatatlan erejét.

Vannak, akik a vízesés szüntelen robajában meghallották az Úr mindent betöltő, visszhangzó szavát.

Vannak, akik a hömpölygő folyó vizén evezve tanulták meg rábízni magukat az Úrra.

Vannak, akik a pajkosan kanyargó erdei patak melletti ösvényen haladva ismerték meg az Úr játékosságát, és tapasztalták meg, hogyan táplál mindenkit, akinek útja keresztezi őt.

Vannak, akik vándorutukon megfáradva ittak a kristály-vizű forrásból, és élték meg az Úr felüdítő, egész bensőt átjáró erejét.

Vannak, akik a sima vízű tó partjára ültek ki békét keresve, és találtak megnyugvást az Úr jelenlétében.

És vannak, akik otthonuk kényelmében forró fürdőt vettek, és ott helyezték biztonságba magukat az Úr meleg, szerető ölelésében.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy tánc az esőben

Ez nem az a nap!

Jabéc imája